Mennyire engeditek a párotoknak, hogy "szabályozzon"?

Az én párom nem csinál ilyesmit. Ha fiúval találkozom (mivel csak fiú barátaim vannak) akkor arról szólok neki. Még mesélni is szoktam. De egyébként a fiú barátaimat is mind ismeri.

Öltözködésemben inkább én kérdezem,hogy szerinte mi áll jó (ami a stílusomba belefér) viszont igazából nincs olyan dolog amiben szabályozna és nem is féltékeny típus. Zgyanígy én sem szabályzom ezekben a dolgokban. Neki is van stílusa,lány barátja és hasonlók.

Ha ilyen lenne a párom, össze sem jöttem volna vele. Nálam az ilyen jellegű szabályozás a leghatározotabban kizáró ok, ne akarjon senki öltöztetni meg ne zárjon kalickába. (Általában nem öltözködöm kihívóan, és természetesen sminkelek, viszont ha olyanom van nagyon szeretek csinos lenni meg feldobni valami feltűnőbb sminket, de ez mindenkinél teljesen egyéni.) És nem másnak sminkelek, hanem azért, mert olyan a hangulatom, így érzem magam szépnek, hozzátartozik az önkifejezésemhez stb. Meg az öltözködés és külső variálása alapból egy tök kreatív dolog, amivel sokan szeretnek játszadozni “csak úgy”. Szerintem egy kapcsolatban, ahol a felek egyenlőként kezelik egymást, nem rendelkezhet senki sem a másik felett így. Plusz elég gyerekes is. Meg különben is, mi számít kihívónak? Van, ahol a kivillanó hajvonal és könyök is kihívó, van ahol meg ágyékkötőben mászkálnak az emberek. Te tudod, hogy miben érzed jól magad.

Nálunk mindkettőnknek a saját dolga, hogy hogyan öltözködik, hogy néz ki és kivel találkozik. El lehet mondani egymának a véleményünket, é ski is kérjük, de ez inkább esztétikáról szól, mintsem arról, hogy ki mennyire “kihívó”. Gondolom amikor összejöttetek, akkor nem volt kifogása ez ellen, és tudta, hogy milyen a stílusod és kikkel találkozol. Akkor kellett volna úgy döntenie, hogy neki nem fér bele, ahogy öltözködsz meg ahogy élsz, keresni egy másik lányt, és nem utólag megtiltani dolgokat.

Senkinek semennyire, sem a páromnak, sem as barátaimnak, sem a szüleimnek...

Nekem egy ilyen ember nem lenne a párom az első dedós hiszti után. Felnőtt vagyok, nem óvodás.

Semennyire. Nekem sosem volt olyan pasim, aki megszólt az öltözködésemért, nekem mindegyik olyan volt, aki megdicsért ha jól nézem ki akkor is, ha a fél seggem kilógott éppen.

Egy pasim volt, aki szabályozni akarta, mennyit bulizok olyan társasággal, ahol sok a srác, de nem foglalkoztam vele. Megmondtam neki, hogy ha akartam volna szexelni valamelyikkel ,már rég megtörtént volna, oszt cső.

Egyáltalán nem.

1. Ha problémája van, fogalmazza meg és mondja el kulturált formában. Ne célozgasson, ne duzzogjon, mint egy óvodás gyerek.

2. A számonkérés szintén elfogadhatatlan. Magyarázza el, hogy mi bántja, és elgyen nyitott a megoldásra. Ha féltékeny, vagy önbizalomhiányos, beszéljünk róla, megoldjuk. De nem úgy, hogy nem járok el sehova.

A lényeg, hogy az efféle viselkedést soha, semmilyen körülmények között nem szabad megerősíteni, hanem az azokat kiváltó okokat kell megérteni és megszüntetni. De ehhez feltétlenül szükség van arra, hogy ő nyitott legyen a megoldásra, változtatásokra.