Az a helyzet, hogy felnőttként egyikünk sem mer kezdeményezni. Nőként ha valahogy rá bírnám venni magam, hogy lépjek, akkor mit javasolnátok, hogy tegyem?

Ovi.

Igen, hagyjátok, ha ennyire nem tudtok felnőttként viselkedni.

Ne add fel... ne félj... nincs mitől.

Ezredszerre is az ideg szétba>z hogy nekem kell lányos praktikákból lányokat kioktatni. Mikor egy helyen vagytok valahogy próbáld mindig rávenni hogy kezdjetek el beszélgetni... sok embernél elég egy szó és már órákat lehet vele dumálni. Csak ezt a kezdő lökést kell egy pár alkalommal kitalálnod.

PL: leejted mellette a pénztárcádat úgy hogy neki sokkal könnyebb legyen felvennie... fel fogja és akkor már egy előre kitalált szöveggel elkezded a beszélgetést. Olyan egyszerű dolgok ezek.

28F

Szerintem csak te képzeled be, hogy a srác nem mer lépni. Mi van akkor ha nem is akar és csak szándékosan kerül, mivel nem jössz be neki.

Haha vagy mind a ketten menjetek el és feküdjetek be a pszichiátriára, ez a kéz remegés vicces lehet, nyújtja a poharat közben meg lötyög ki a víz.Végülis lehet ezen az útvonalon kellene közelítened felé. Mond meg neki nem tudod mi van veled, de a jelnléte ezeket váltja ki belőled.Ilyenkor is az őszinteség sokat számít.

Ha meg tényleg szerényebb a kiszeelted akkor segts rajta, könyítsd meg a dolgát, lehet utána felbátorodik, ha tényleg csak a félénkség miatt ilyen...