Miért nyomul a barátomra egy munkatársnője, amikor tudja, hogy velem van kapcsolatban?

Nyugi! Mi jelenleg két távoli városban kényszerülünk dolgozni a férjemmel, így én napi szinten 2,5-2,5 órát utazom oda-vissza. Hogy ez ne legyen nagyon kimerítő, néha nem megyek haza, hanem a munkahelyemmel azonos városban lakó szüleimnél alszom. Ezt azért írom le, hogy lásd, a lehetőség nálunk nem csak munkaidőben adott a félrekacsintgatásra, hanem a közös otthonunkban is van heti egy-két éjszakája egyedül. Van egy munkatársnője, idősebb nálunk 10-15 évvel, nem kicsit van rákattanva. Hogy én mit teszek ebben a helyzetben? Először is értékelem, hogy a férjem elmondta ezt nekem azonnal. Másodszor bízom a társamban, hogy tudja helyén kezelni a dolgokat. Ez többnyire sikerül is. Viszont hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindig. Amikor nagyon kimerült vagyok a fentebb részletezett helyzet miatt, előfordul, hogy elszakad a cérna. Nálunk ez egy hónapok óta fennálló helyzet, egy-két este 11-kor váltott üzenet után (nem volt benne semmi titkos, munkaügyben volt, de szerintem azt sem kellene este 11-kor megtárgyalni) kiakadtam. Akkor nem higgadtan a nyakába zúdítottam, hogy bár alapvetően bízom benne és hónapokig nem érdekelt az egész, de azért a minimális közös időnkben ne vele csevegjen már. A férjem nem is értette, miért akadtam ki annyira, ő abszolút nem úgy látta a helyzetet, mint én. Másnap szabin voltam, bekísértem a munkahelyére, bemutatott a nőnek. Végignéztem, ahogy 2 percenként szalad be hozzá valamiért, hívja fel, ír neki e-mailt, üzenetet, stb... A lelekesedése alább hagyott, mikor a harmadik próbálkozásra sem egyedül találta az irodában. Akkor én nyugodtan elmondtam a páromnak, hogy szerintem egyértelművé kéne tennie, hogy ez már sok. Megtette. Nem mondom, hogy azóta teljesen jó a helyzet, de jobb.

Szerintem ne magadban dühöngj meg kombinálj, hanem beszélj a pároddal. Hátha segít, hiszen végülis az a fontos, hogy ő hogyan kezeli a nő közeledését. Ha nekem ez nem segített volna, akkor a következő lépés az lett volna, hogy a nő férjét (akivel van 3 közös gyermeke) világosítom fel. (Na persze ezt már félig viccnek szánom, de a gyerekeket tényleg sajnálom.)

Barátod észre sem veszi. Ennyi. El van intézve. Majd ha erősebben nyomul, akkor le fogja állítani a kis szerelmed.

What's problem? :)

A 6-7-8 év a sokat emlegetett kritikus időszak, főleg ebben a furcsa kapcsolatban, ami este 8-és 10 (?) között zajlik. A pároddal nem beszélhetsz intim dolgokról, mert kitért. Amúgy házasság gyerek, család? Ennyi idő után nem volna nagyon szokatlan.

Én is éltem ilyenben, és jó sok nő fel is figyelt rá, hogy ha nem is szabad a pálya, de azzá tehető.

Amikor megszületett az első gyerekem, mert azt mondták, hogy olyan kedvesen, de teljesen becsukódtam mindenki más felé, hogy fel sem vetődött, hogy akarhatnának valamit tőlem.

A párod nem a tulajdonod, ha a pénztárcád felé nyúlkálnak, akkor még rendőrt is hívhatsz, most meg nem.

"Céltalan hajósnak nincs kedvező szél" - csak kedvezőtlen. He semmi tervetek, elképzelésetek a közös életről, hát bizony jöhet olyan szél, ami elviszi, mi tartaná meg?

A hosszabban válaszoló, hasonló (de nem ugyanolyan) helyzetben lévő válaszoló vagyok. A "nem szeret nemet mondani" kezdetű mondatodat 100%-osan átérzem. Ugyanez a helyzet nálunk is és mivel ismerem a férjem és tudom ezt róla, pont ezért nem tűrtem csendben a végtelenségig.

Nálatok viszont nehezebb a helyzet, mert a párod nem szívesen beszél ilyen dolgokról. Én akkor is a kommunikàciót erőltetném a helyedben. Nem hisztisen, nem követelőzően, hanem mondjuk megpróbálnám megteremteni hozzá a hangulatot, körülményeket. Pl. ha hétvégén tudtok együtt tölteni több időt, akkor valami közös program. Nyilván ismered, hiszen 8 éve együtt vagytok, szervezz le valami hétvégi programot, akár őt is bevonva a szervezésbe és a közösen eltöltött nap során legyen olyan "programpont", ami lehetőséget ad egy mélyebb, hosszabb beszélgetésre. (Egy kiràndulás, valami nyugisabb célponttal, egy borkóstolás valahol, ahol előtte a városban is körül tudtok nézni, egy mozi egy vacsival/ebéddel utána, stb...) Lehet, ez sem működik, mert annyira zàrkózott a pàrod, de gondolom 8 év alatt valamilyen szinten megtanultátok kezelni egymást, így biztosan ki tudsz valamit találni, amivel utat találsz hozzá.

Ha viszont sikerül érdemben beszélni vele erről a témáról, akkor utána ne nyaggasd vele, ne féltékenykedj.