Hogyan képes egy ember egy dologról ennyire különbözően gondolkodni magával és másokkal kapcsolatban?

A barátnőjétől 100%-os hűséget vár el, még azt sem nézi el, ha társaságban hosszabb ideig más férfiakkal beszélget, ellenben ő a kapcsolatuk eleje óta rendszeresen megcsalja több nővel. Azt mondja, ha a barátnője megcsalná, akár egy csók esetében is mással, az azonnali szakításhoz vezetne.

A saját barátait, akiről tudja, hogy megcsalják a párjukat, gerinctelennek nevezi, akik nem egyenes emberek, de magával kapcsolatban nem találja úgy, hogy rossz dolgot tesz.

Tehát hogyan nem láthatja a saját cselekedeteit rossznak, ha másoknál elítéli? Képmutató lenne, lehetséges, hogy ennyire kettős mércével tekintsen ugyanarra a cselekedetre másokkal kapcsolatban?