Lányok ti összejönnétek egy olyan sráccal aki nem nagyon ad az öltözködésre, mert nem érdekli, egyszerű munkája van havi 120 ezer, nincs autója és a szüleivel él?

ja és amúgy azért volt barátnője mert túl félénk, szégyenlős megszokta a magányt, nagyon visszahúzódó, és erősen dadog. egyébként rólam van szó, én már hozzászoktam de néha megfordul a fejemben, hogy milyen jó is lenne....

tudom hogy én tehetek az egészről, de a szüleim elvették minden önbizalmamat, belém verték hogy szar vagyok és nem viszem semmire, elhittem nekik leszartam a tanulást. mások is közre játszottak hogy még nagyobb lúzer legyek, kamaszkoromban kövér voltam ronda, sokszor gúnyolódtak rajtam, és ez ezek elég mély nyomokat hagytak bennem. a külsőm azóta változott jól nézek ki tetszem a lányoknak, de valamiért direkt eltaszítom őket, nem tudom miért, pedig mintha én is akarok kapcsolatot, de valahogy kevésnek érzem magam ehhez. eszembe se jut soha hogy lehetne teljes normális átlagos saját életem. igazából semmi perspektíváim nincsenek a jövőre, ha a szüleim meghalnának nem is tudom mi lenne velem

mellé lőttél hármas nem teszek fel kérdéseket ebben a kategóriában.

most először felmerült bennem hogy megkérdezzem itt, és asszem pont ebbe a kategóriám esik a kérdésem

kategóriába*