Tanácstalan vagyok, mit kéne tennem?

Ugyan ebben a szituban vagyok, majdnem.

Szakltas lett a vege.

Én is vágyom a kicsapongásra. Ha a személyiségem nem introvertált lenne, akkor már biztosan szétbuliztam-fesztiváloztam volna az agyamat.

Szóval így bennem van, hogy szeretem a párom. De jó lenne őrült módban megélni a szükségleteimet. Amikor nem számít semmi.

Igaz... párom mellett sem számít semmi, nem vagyunk megkötve, nem kell megfelelnünk. De ilyen megcsalások nem férnének bele a kapcsolatba. Nekem meg olyan személyiségem van, hogy nehezen ismerkedem, kényelmetlen idegenek közt lenni, leszívja az energiáimat a társaság... szóval végül is kicsit patthelyzet, kicsit jó is a párommal lenni. Kicsit minden. Nem mondanám, hogy hiányzik, hogy szükségem lenne bulizós estékre. De most még átélhetnék egy olyan másfajta élményt, amire később nem lesz lehetőségem. És ennek a lehetősége motoszkál bennem. Meg a fejlődés, hogy jobb legyek társaságban, energiabefektetés nélkül vegyek részt a bájcseverészéseben, jó benyomást tudjak tenni. Emberekkel bánni a munkámban is hasznos lesz. Szeretnék majd alkalmazottakat, partnereket, akikkel segítjük egymás munkáját. Szóval van egy csomó dolog, minden szempontot fel lehet hozni érvként-ellenérvként

Így látatlanban nem tudom azt mondani, hogy valami hatalmas naaagy dologból maradtam volna ki eddig. De ha átélném, akkor meg lehet azt mondanám, hogy kár lett volna kihagyni.

25f