Ha van egy örökölt lakásom akkor nyugodtan mondhatom a lánynak, hogy légyszi segíts a házimunkában, mert nem bírom egyedül?

Friss ismerkedéskor biztos nem kezdenék el takarítani más házában... Kapcsolatban és ha rendszeresen ott vagyok, vagy odaköltöztem akkor persze. De ismerkedés elején? Ugye ezt te sem gondoltad komolyan?

Amúgy takarításkor nem számít a nem, mi nők sem úgy születünk hogy a kedvenc elfoglaltságunk a takarítás. Egyszerűen meg kell csinálni és kész.

"Akik azt mondják, hogy nagyfiú vagyok takarítsak még nem éltek egyedül, max párjukkal, barátjukkal."

Hát beszarok komolyan mondom. Miaz, hogy nem éltem még egyedül? Édesapám, elárulom, hogy egyedül élek, férfi vagyok és főzök, mosok, takarítok saját magamra, mert meg kell csinálnom. Én sem jó kedvemből, takarítok, nem az a hobbim. Ennyire ne legyél már lusta és önállótlan. Felnőtt férfi vagy, a felnőttséggel ez is jár, takarítsál csak szépen ki. Senki sem azért takarít, mert szeret, hanem, mert meg kell csinálni. Tudod, a normális embereknek van egy alap igényessége.

Ha együtt éltek, akkor természetes, hogy felezitek a házimunkát.

Ha nem éltek együtt, akkor szerintem annyit jogos elvárni, hogy ne hagyjon maga után koszt/rumlit, vagy ha mégis, akkor azt takarítsa/pakolja el.

Ha azt várod, hogy más takarítson helyetted, akkor keress valakit, aki ezzel foglalkozik, és ezt nem beszólásnak szánom, hanem halál komolyan. Nagypapám is egyedül él, nem akar takarítani, szóval egy takarítónő jár hozzá heti egyszer, kipucolja a lakást, és kész. Teljesen jó megoldás.