Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Egyéb kérdések » Miért életképtelenség az, ha...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Miért életképtelenség az, ha úgy érzem barátnő nélkül nem vagyok teljes ember?

Figyelt kérdés

Nem vagyok társfüggő, nem ugrok bele egyik kapcsolatból a másikba, mindig megválogatom azt, hogy kivel szeretnék együtt lenni. Rossz párkapcsolatban rosszabb lenni, mint egyedül,de ettől függetlenül nem élvezem a szingliséget, mivel nem érzem tartalmasnak az életemet párom nélkül. Egyedül nem az igazi elmenni valahova. Emiatt vagyok sokat itthon, pedig lenne igényem többször kimozdulni. Nem sok mindenkinek van kedve egyedül utazgatni, nyaralni és a házimunkát is nagyon rossz egymagamban elvégezni.

Engem az zavar mikor felmegyek valami ismerkedős oldalra, kiírja a csaj bemutatkozásban, hogy egyedül is legyek boldog, kiegyensúlyozott. Miért vár el olyat, ami egy boldog párkapcsolatban automatikusan jön magától?

Vannak boldog szingli emberek, akik egyedül is jól érzik magukat, ezzel semmi baj nincs tegyék azt, legyenek boldogok. Engem az zavar mikor terjesztik ezt a szellemiséget és azzal traktálnak, hogy fiatal vagyok menjek ide-oda, éljem ki magam, egyedül törekedjek a boldogságra és sorolhatnám még.

A kedvencem az mikor azzal jönnek, hogy mi van, ha szakítunk és a padlón leszek, erre azt tudom mondani, hogy ez mind hozzáállás kérdése. Úgy vagyok vele, hogyha romlik a párkapcsolat minősége azt nem eldobni kell, hanem megjavítani. Ha így gondolkoznának az emberek, akkor jobb boldogabb párkapcsolatok lehetnének és szerintem ezt a kérdést se kellett volna kiírnom.


2018. máj. 27. 09:50
1 2 3
 11/22 anonim ***** válasza:
34%

Az életképtelenséged oka a puhatestű életviteled.

- megerősítésre vársz, sőt, függsz tőle.

- egyedül unod magad, tehát igazán talán nem is érdekel semmi.

- képtelen vagy új dolgokba belefogni (elkezdeni eljárni valahová. edzés, gokart, könyvtár, túrázás, vagy bármilyen hobbi)

- őszinte, és előremutató önvizsgálat helyett a világot hibáztatod a szenvedéseidért.


- ha mindent a másiktól vársz, akkor semmi nem "jön majd magától". a kezdeti izgalom elmúlik, és kiderül, h egy lapos unalmas ember vagy.

- amíg nem vagy egész ember, addig nőben csak a társfüggőket fogod kifogni. akinek egy pótlék leszel csak, nem szerelem.

2018. jún. 6. 00:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/22 anonim ***** válasza:
49%

Ti egyébként komolyan úgy látjátok, hogy az átlagember ilyen? Nyitott, érdeklődő, motivált, energikus, derűs, kalandvágyó, független, az életet nagy kanállal habzsoló?

Nem azt mondom, hogy ez egy rossz életfilozófia, csupán azon vagyok elképedve, hogy úgy életképtelenezitek le az otthonülősebb, passzívabb embereket, mintha amúgy nem ez lenne a jellemző a társadalom legalább 70%-ára.

2018. jún. 6. 03:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/22 A kérdező kommentje:

#12 Nagyon jól leírtad ezért járt a zöld! Miért mozduljak ki, hogyha nincs kedvem egyedül és kivel elmenni? Ha a barátaim hívnak akkor általában elszoktam menni, mert nem szeretek egész nap otthon ülni és szoktam igényelni a társaságot. Mivel ritkán találkozunk így most sokkal többet vagyok otthon és emellé igénylek magam mellé egy szerető társat is.

Szerintem képmutatás, macsóskodás mikor mondják, hogy én tökéletesen megvagyok egyedül, 11es válaszoló meg egyenesen bicskanyitogatóan kötekedve írta le. Ritka az olyan ember aki nem igényli szeretetet és az a gond, hogy sokan azokra a ritka emberekre akarnak hasonlítani és csak terjesztik ezt az elhidegült nézetüket.

2018. jún. 6. 09:09
 14/22 anonim ***** válasza:

"Nem azt mondom, hogy ez egy rossz életfilozófia, csupán azon vagyok elképedve, hogy úgy életképtelenezitek le az otthonülősebb, passzívabb embereket, mintha amúgy nem ez lenne a jellemző a társadalom legalább 70%-ára."


Az otthonülő, passzív ember még ettől, hogy otthonülő, passzív, érezheti teljes értékű teljes embernek magát akkor is, ha nincs párkapcsolatban. A két dolog teljesen független egymástól. Aki introvertált, az introvertált, aki extrovertált, az extrovertált, aki ambivertált, az ambivertált, de ettől függetlenül lehet teljes ember önmagában. Aki társ nélkül nem érzi teljesnek magát, az más kategória, introvertált, extrovertált és ambivertált emberek között is van, aki társ nélkül nem érzi teljesnek magát, meg olyan is, aki társ nélkül is egész.


Aki társ nélkül nem érzi teljesnek magát, az a másikra fog támaszkodni, mármint nem feltétlenül jó értelemben, általában nem jó értelemben.

2018. jún. 6. 09:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/22 anonim ***** válasza:

Hadd mondjak két példát:

- egy introvertált félember nem csinál egyedül semmit, és azt mondja, hogy majd ha lesz kivel...

- egy extrovertált félember meg mindenkire tapad, mint a pióca...


Ezzel szemben, aki egyedül is teljes, annak megvan a saját élete, és éli, és nem másokra vár, ha valamit akar, az introvertált pl. végigolvassa a könyvtárat, az extrovertált pl. videóblogot csinál.

2018. jún. 6. 09:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/22 A kérdező kommentje:

#10 Jól leírtad te is, de látom a sok okoska eléggé lepontozott. Nem utasítom el az életet és nem érzem azt, hogy függeni fogok tőle. Mondok példákat mikor filmet, sorozatot nézek hiányzik az az érzés, hogy ott van valaki mellettem, ugyanez van a főzésnél takaritásnál. Van mikor elmegyek egyedül a természetbe kirándulni, ami tök jó dolog, de mégis elfog a valami hiányzik érzés. Főleg lefekvésnél és felkelésnél érzem ezt.

Ezek után jönnek ezekkel a bullshit szövegekkel, hogy szedjem össze magam úgy, hogy semmi bajom nincs csak szeretnék egy társat magam mellé. Az ábrándít ki legjobban mikor egy csaj elvárja azt, hogy egyedül is legyek teljesen életvidám és tartalmas életem, abba egy pillanatig nem gondol bele, hogy egy jól működő kapcsolat ezt alapból hozza.

2018. jún. 6. 09:29
 17/22 A kérdező kommentje:
Hagyjuk már ezt a másikra fog támaszkodni dumát. Miért olyan nehéz belátni azt, hogy egy átlag normális embernek szüksége van társra? Nem leszel attól gyenge, ha ezt belátod és nem leszel attól kemény, ha az ellentétét állítod.
2018. jún. 6. 09:38
 18/22 anonim ***** válasza:

Én vagyok a #10-es és a #12-es is.:D

Annyiban egyetértek #14-15-tel, hogy nem utal egészséges lelkületre az, ha valaki teljesen elhagyja magát és nem képes örömét lelni semmiben, bár az ilyen embereket nem ostorozom, mert tisztában vagyok azzal, hogy mindenkiben (igen, mindenkiben) ott van a potenciál arra, hogy ilyenné váljon, legfeljebb abban különbözünk, hogy más-más élethelyzet válthat ki belőlünk hasonló magatartást. Vannak, akiknél a nyers kritika, a határozott fellépés válik be, másokon meg inkább empátiával lehet segíteni, de azt utálom, amikor szemrehányó hangnemben, a másikba való belerúgás szándékával szólal fel valaki. Viszont azt fenntartom, hogy a társ után vágyakozás miatti hiányérzet önmagában normális, egész egyszerűen azért, mert úgy vagyunk összerakva, hogy érzelmi támaszra szükségünk legyen, illetve aki esetleg mégsem, az nem lesz motivált abban, hogy párt keressen magának. Ettől még nem kell senkinek rákényszerítve éreznie magát arra, hogy mindig, minden körülmények között úgy bánjon a párjával, mint a hímestojással, vagy hogy tudomást se vegyen a saját igényeiről, mert "mi van, ha a másik boldogtalan lesz".

A csendben lepontozókhoz meg már hozzászoktam, nem is várok mást az itteni álszent, mindig kib@$zottul boldog és kiegyensúlyozott, az emberi gyarlóságnak halovány jeleit sem mutató, és úgy általánosságban véve tökéletes felhasználó-bázistól (és most nem feltétlenül azokra célzok, akik itt hozzászóltak).

2018. jún. 6. 10:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/22 anonim ***** válasza:
75%

"Miért olyan nehéz belátni azt, hogy egy átlag normális embernek szüksége van társra?"


"Viszont azt fenntartom, hogy a társ után vágyakozás miatti hiányérzet önmagában normális, egész egyszerűen azért, mert úgy vagyunk összerakva, hogy érzelmi támaszra szükségünk legyen, illetve aki esetleg mégsem, az nem lesz motivált abban, hogy párt keressen magának."


Igen, bizonyos tekintetben mindenki vágyik társra, ki jobban, ki kevésbé... DE "normális", egészséges lelkületű ember nem azért vágyik társra, mert egyedül nem egész. Aki így gondolja, hogy azért kell neki társ, hogy ketten együtt alkossanak egészet, mert egyedül nem egész, az valójában párkapcsolatban sem lesz egész. Aki mégis, az meg valójában soha nem volt félember.

2018. jún. 6. 12:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/22 anonim ***** válasza:
100%

Kezdem úgy érezni, hogy már csak a szóhasználaton lovagolunk. Gondolom, a Kérdező sem úgy értette a "nem teljes embert", hogy jelenleg egy senki, aki nem bír el a kegyetlen világgal, mint egy kisgyerek, akit kiraktak egyedül a puszta közepére, hanem úgy, hogy a boldogsága nem lehet teljes és felhőtlen, ha nincs kivel megosztania azt. Ha erre azt mondod, hogy abnormalitás és életképtelenség, akkor én tényleg feladom.

(#18 voltam.)

2018. jún. 6. 14:04
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!