Nálatok fontos a közös érdeklődési kör?

Akkor meg, mi itt a kérdés? Nem tök mindegy az neked, hogy kinek mi fontos a másiknál, ha neked ez nem annyira fontos.

Na, számomra meg valamilyen szinten igenis fontos. Hisz pl. én imádok a természetben lenni, sétálni. Ha a párom pont az ellenkezője, akkor nincs közös élmény.

Ha én szeretek moziba menni, de a párom otthon ülős típus, akkor megint nincs közös élmény, amit együtt át tudnánk élni.

Neked nem fontos, oké, akkor nem értem, miért a kérdés.

Nekem fontos, hogy legyen közös érdeklődési kör. Nem kell, hogy mindenben hasonló legyen az érdeklődésünk, de ha valami iránt mindketten érdeklődünk, ez is egy jó beszédtéma, és akár jó közös programlehetőség. Meg aztán az nem jó, ha mondjuk valami számomra fontos, de a másik hülyeségnek tartja.

Mondok példát is.

10 évig énekeltem kórusban, nekem az fontos része volt az életemnek, szerettem csinálni, jártunk fellépni is elég sok helyre. Egyszer főiskolára bevittem szórólapot egy következő koncertünkről. Az egyik évfolyamtársam kornyikálásnak nevezte és nevetett rajta. Ezzel el is ásta magát nálam. Később meg fel akart szedni, persze nem sikerült. Ha valaki kiröhögi a hobbijaimat, azzal én nem akarok kapcsolatot.

Pont,hogy az lenne a normális,hogy valami közös pont eleve legyen bennetek,ne csak az,hogy bejöjjetek egymásnak.

Én nem tudnék olyan csávóval összejönn9,akivel egy mondatot nem tudok váltani.

A mentalitás fontos és az értékrend.

Én pl szabadidőmben imádok írni, barkácsolni, kreatív tevékenységet csinálni. Nem akarnék egy szintén írót és nem vetnék meg egy rajzolni szerető fiút. De örülnék annak, ha nem valami kreativitást nem igénylő passzív tevékenység lenne a hobbija.

Sportolok, rendszeresen futok és edzek súlyokkal. Nem kellene egy szintén futó, kondis pasi, nem ezen múlik. De ne henyéljen itthon, legyen meg a sportemberes életfelfogása, el lehessen menni vele kirándulni, sportolni, ne haljon meg az első lépcsőfordulóban és legyen egy jobb fizikuma, állóképessége.

Ellenben nem nézek sorozatokat és filmeket, nem tudok erről beszélgetni, egyáltalán nem is érdekelnek és ha valakinek ez adja az életét, azzal nem tudok mit kezdeni, mert ennél nagyobb időpazarlást nem tudnék mondani. Ellenben szeretek játszani és ha nem is toljuk ugyanazt, örülnék, ha játszana velem, vagy megmutatná azt, amit ő szeret csinálni.

Ha aktív tevékenységet kedvelő, kreatív ember vagyok, ilyen párt akarok. Tökmindegy, hogy kocsikkal foglalkozik szabadidejében, fest vagy zenél és én egyiket sem csinálom, a mentalitásunkban van valami hasonló és vevő lennék rá, hogy belekukkantsak abba, amivel ő foglalkozik és meg tudom érteni, miért szereti azt, valamint valamennyire érdekel is (csak van, ami jobban, emiatt nem fér bele az időmbe minden).

Így vagyok a szakmával is. Nem kell, hogy ugyanazt csinálja, mint én, de az kell, hogy a munkához való hozzáállása olyan legyen, mint az enyém, vagy legalább hasonlóan igyekezzen, mint én.

Ha meg semmiben sem hasonlítunk, legalább legyen nyitott és hagyja, hogy belerángassam az általam favorizált témákba, tevékenységekbe, ahogy fordítva is tenném. A munkám az életem egyharmadát teszi ki, az alvás a másik egyharmadot, ő meg osztozik a hobbimmal és a barátaimmal a maradék időn. Értelemszerűen egyikről sem fogok lemondani, szóval jobban teszi, ha mindkettőt elfogadja és szereti, különben sosem leszünk együtt.

NEKEM FONTOS.

A legelső párommal volt ilyen kapcsolatom, de lévén első kapcsolat, először észre sem vettem, hogy milyen rossz, csak "omg van pasim" meg a nagy rózsaszín köd.

Csak a vége felé kezdtem el rájönni, hogy mennyire borzalmas vele. Pl amikor közösen zenét hallgatnánk, de meg se várja, hogy vége legyen annak a számnak, amit én választottam, mert ő nem szereti ezt a stílust. Nem lehetett elmenni vele koncertre, mert ő utálja az élőzenét mert az nem stúdió minőségű. Vagy hogy CSAK akciófilmeket tudtunk együtt nézni, mert ő ezen kívül csak a krimit szerette (amit én nem annyira), de a drámát, fantasy-t, kosztümöset, thrillert, vígjátékot, történelmit utálta. Könyvekről sem lehetett vele beszélni, mert ő nem olvas semmit, nem szeret olvasni. Túrázni, közösen edzeni nem, mert lusta volt hozzá. Kvázi akciófilmet lehetett vele nézni meg a fociról beszélni. Borzalmasan unalmas és frusztráló lett egy idő után, hogy csak ülünk a 4 fal között, néha elmegyünk a haverjaival, de nem lehetett azt nézni, ami engem érdekelt volna, mert nem akciófilm/krimi, hiába meséltem a könyvről amit olvasok, az nem érdekli, stb.

SOHA TÖBBET.

Kérdező, a közös érdeklődés nem csak azt jelentheti, hogy ugyanazt csinálod, hanem azt is jelenti, hogy mondjuk nem csinálod, de egyébként szívesen részt veszel olyan eseményeken, és nem neveted ki, nem nyavalygod végig, hogy minek kell ott lenni, nem lépsz le fél óra múlva, hogy téged az nem érdekel. Állhat a párod a színpadon, miközben te az első sorban csápolsz... Hogy a zenei példánál maradjunk.

De ha nincs a két fél között egyezés, akkor sem beszélgetni nem lesz miről, sem közös programlehetőség nem lesz, mert mindenki mást akar csinálni, és mással fogtok beszélgetni a hobbijaitokról, kettőtöknek meg marad az, hogy milyen volt a napod, hogy telt a munka, mit együnk... Ez így unalmas.