Nők! Ti többet vártok el anyagilag a pasitól, mint amennyit ti tudtok nyújtani?

Ugyanazt szeretném. Nem elvárás mert nem vagyok anyagias lotyesz. Fontosabb hogy akarjon fejlődni. Én is igyekszem haladni, jobb állást keresni, jobb fizetéssel, de ha a párom többet keres és pl még otthon lakik mert fiatalok vagyunk de nekem már saját albim van ebben az esetben nagyon jól esik és jól jön ha valamennyivel beszáll a vásárlásba ha itt van, esetleg meghív valamire (félreértés ne essék én is meghívom őt és nem akkor tartok nagy bevásárlást ha itt van.)

21

Nem várok el ilyesmit. Sőt, izzadok, mikor a pasi benyögi, hogy van külön lakása meg ilyenek, mert abban benne van, hogy összeköltözne. Én meg csak ott állnék, mint fäsz a lakodalomban, mert nekem meg van egy szar diplomám meg egy félig kész, ami mellett pénzt keresni nem sokat tudok és mamahotelben élek.

Igen, de én 21 vagyok. Az zavarna, ha 30 évesen sem vinném többre, ahogy a 17 éves énem is egy kupac kakának érezné a mostanit, ha nem jutottam volna el odáig, ahol most vagyok, mégha teljesen elégedett nem is vagyok.

Nehéz kérdés igazából... Mert az én koromban lévőknél nem tudni, hogy a "diplomás leszek" meg a "mérnök leszek" mit jelent. Mert lehet, hogy kibukik vagy feladja és már nem is leszünk egy szinten, mert én meg az a típus vagyok, aki ha beledöglik is, kipörgeti azt, amit akar. Viszont mivel én még csak itt tartok a terveimmel, többet várnék, ha azt mondanám egy harminc évesnek, aki ugyanennyit tud nyújtani, hogy az kevés.

Na most akkor mit mondjak? Korombeliekkel ismerkedem amúgy is, de akinél nem látok ambíciót és nem tűnik olyannak, aki lépést tud tartani, azt mellőzöm inkább.

De amúgy nem, nem várok el többet anyagilag, csak van egy szint, ahol az embernek bizonyos korban és életszakaszban tartania kell. Én is dolgoztam árufeltöltőként, mikor még lazább volt az egyetem, de van, akinek az a karrier és nem diákként dolgozik ott, hanem főállásban...

A lakást nem várom el, mert az van nekem is. (Örököltem, se.ggem alá tették, igen.)

A kocsit se, mert az is van. (Nem hitelre, de velem majdnem egykorú.)

A keresetem átlagos (250).

Most akkor mit várhatok el? Ki van velem egy szinten?

Ha új kocsit vett részletre, havi 80 ezret kifizet rá, és keres 200-at, akkor az egy színt? Elvégre drágább a kocsija, mint a házam, de kevesebb marad megélhetésre.

Akinek van lakása, mert apu zsebből kifizette?

Vagy aki 250-et keres, de nem volt kitől örökölni, és most úgy tervezi, hogy nálam ingyen lehet lakni? És még főzzek is rá, meg vezessem a háztartást...

Esetleg az elvált apuka, akinek a fél fizetése megy gyerektartásra, a másik felét viszi a lakáshitel, és ha feljár hozzám, kieszi a hűtőt?

Anyagilag semmi mást nem várok el, csak hogy ha már össze akar költözni, akkor legyen vele könnyebb az életem, ne csak lehúzzon meg kihasználjon. De a mostani pasik annyira rágörcsölnek erre, hogy eddig minden kapcsolatom nettó ráfizetés lett. Az szép, hogy a kávét meg a programokat felesbe fizetjük, de mikor nálam táborozik 2-3 napot egy héten, akkor eszébe sincs beszállni semmibe. De ha szeretném, hogy cserébe ő hívjon meg ide-oda, akkor én vagyok a gold digger...

Jelenleg ott tartok, hogy beleuntam az egészbe. Bulizni és étterembe el tudok menni a barátnőimmel, és érdekes módon nekik egyértelmű, hogy 2-3 nap vendégeskedést illik legalább egy kis figyelmességgel viszonozni.

A szex meg őszintén szólva jobb egyedül.

Nekem annyira jó a keresetem, hogy megszabadultam az efféle elvárásoktól.

Majdnem 6x több a fizum mint a párommé. Nincsenek anyagi gondjaink. Így konkrétan csak azt vártam el, legyen munkája amit szeret és amibe kiteljesedhet és legyen ideje rám is.

Nekem fontosabb a szeretet, harnónia. Viszont én keresek is annyit, hogy ha a párom munkanélküli lenne röhögve eltartanám. (amúgy sokkal nehezebb sikeres nőként olyan férfit találni aki ilyen feltételek mellett nem érzi hogy csorbulna a férfiasságában- kivéve ez alól a golddigger pasi, mert vannak férfiak akik akiknek a kitartott élet a karrier(