Ti élnétek házasságban egy olyan emberrel, akinek az égvilágon semmi humorérzéke nincs?

Tudod amit te most itt leművelsz sem sokkal értelmesebb,mint ami ellen felszólalsz :D

Mit érdekel téged,hogy más miért olyan,amilyen. Nem bántottak téged azok a hölgyek. Lehet nem is tehetnek erről. Sőt! Lehet szörnyű a házasságuk a férjükkel mert az akár bánthatja,elítélheti,kiegetheti lelkileg vagy megnyomoríthatja az önértékelését és a világról alkotott képét.

Az az igazság,hogy te csak kritizálod őket,kb úgy,mint bármelyik felszínesen ostoba ember. De ha neked ez jó...

Egyébként ha lenne tököd,megkérdeznéd tisztelettudóan,hogy miben tudsz segíteni,hogy jobb kedvük legyen. Biztosan jól esne neki.

Sok kutatás szerint a humorérzék az inteligencia függvénye, általában minél magasabb inteligenciaszint annál jobb humorérzék. Ha ez igaz akkor megmagyarázná miért nem értik a viccet és miért nem tudnak beilleszkedni stb. Meg az is lehet, hogy egy jó humorú vagyis inteligensebb nő jobban megválogatja a párjának valót vagyis lehet, hogy a "butább" hamarabb elkel.

De leszögezem, hogy mivel én nem ismerem őket ezáltal ez csak egy feltevés, lehet tévedek velük kapcsolatban.

Sok noi humoristat ismersz ? Ugye hogy alig van par kivetel.

A nokre nem jellemzo a humor megis talalnak palit

bocs az oké, hogy te a viccesebb nőket kedveled, de ez hogy ennyire megszólod őket mert másmilyenek ez gázabb, mint a humor hiánya.

az nem kedves viszonyulás valakihez, hogy nem fogadom el milyen és póbálom ráerőltetni, hogy én milyen vagyok és nem jól reagál, akkor minősítgetem.

a munkahely nem poénkodásra való.

gondolom, ezek a nők otthon viccesek.

27 éves férjezett nő vagyok és introvertált. Kedves, mosolygós, segítőkész de zárkózott, mert sokat csalódtam az emberekben. Vagyis inkább csak a kollégákkal vagyok zárkózott, mert a legtöbbjük iszonyú pletyás, nagyképű, nagyon nem is vagyok kíváncsi rájuk.

Nem vagyok egy humorherold, inkább úgy fogalmaznék, hogy sajátos humorom van, amit főleg a férjemnek és a barátaimnak csillogtatok meg! A munkahelyi poénok nagy részén nem nevetek, mert számomra üresek. Valószínűleg a legtöbben antiszociálisnak is tartanak ez miatt, pedig baráti társaságban nagyon jókat szoktam nevetni, a malac viccektől kezdve mindenen egyéb megmozdulásig.

Abba a korba értem, hogy elfogadtam és megismertem magam így a legkevésbé sem akarok mindenkinek megfelelni. A munkahelyemen elvagyok (szűk réteggel kifejezetten jól érzem magam), új barátokat nem keresek, próbálom a meglévőkkel tartani a kapcsolatot.

A humor valóban fontos egy házasságban, sok nehézségen átlendít. Sajnos azonban azt vettem észre, hogy minél több a nehézség, annál kevésbé tud az ember nevetni. Elfacsarodik a szívem, ha arra gondolok, hogy 16 évesen mennyit nevettem.