Mi a baj velem, hogy semmi életcélom nincs, semmi nem hoz lázba, nem járok sehova?

Mióta az eszemet tudom, ilyen vagyok, nem járok emberek közé, csak ha muszáj, nem köt le semmi hosszabb ideig, nem tudok lelkesedni semmiért. Nincsenek céljaim, nincs motivációm semmi iránt, sőt inkább utálok mindent és mindenkit, legszívesebben soha többé nem is érintkeznék emberekkel. Nem vágyok sem kocsira, sem barátnőre, semmi luxus cikkre, nem akarok sok pénzt keresni, egyszerűen csak tengődök, napról napra élek, már annyira utálom az életet, hogy a sírás szokott kerülgetni tőle, komolyan azon gondolkoztam, hogy jobb lenne megölni magamat, mert így felesleges élni.