Nem tudom mit tegyek, annyira nehéz?

10 évet voltam együtt a férjemmel, az elején jó volt a kapcsolatunk, igazi szerelmesek voltunk, testileghogy nem vonzódtam hozzá, a szexet sem élveztem soha, de úgy voltam vele, hogy szeretem ezért nem számít. Teltek az évek összeházasodtunk, összeköltöztünk, minden harmonikus volt, boldognak éreztem magam, bár lefeküdni nem volt kedvem vele. Aztán úgy döntöttünk visszaköltözünk pénzt gyűjteni a szülői házba, és nem sokkal rá kitaláltuk, hogy gyereket akarunk. Teherbe is estem, de elvetéltem. Majd ezek miatt új munkahelyre kerültem, ahol megismerkedtem egy fiúval (4 évvel fiatalabb nálam) és beleszerettem. Ő is belém. Olyan szívfájdalmunk volt egymás iránt, hogy mindketten felrúgtuk a kapcsolatunkat és összejöttünk. A következő két hónap csodálatos volt vele. Élveztem, hogy nem csak otthon ülünk és élünk egymás mellett, mint már a végén a férjemmel, tetszett, hogy vannak haverjai, így nekem is lettek, és az is tetszett, hogy egy munkahelyen dolgozunk. Minden tökéletes volt, és amellett, hogy rengeteget beszélgettünk és megnevettettük egymást, még a testi vonzalom is megvolt, ami a férjemmel nem, és hát a szex is szuper volt. Noha néha úgy éreztem még gyerek hozzám, eldöntöttük hogy össze költözünk. A szüleim és testvérem nagyon ellenezte kettőnk kapcsolatát, de nem érdekelt. Az összeköltözés után kezdtek bennem feljönni a régi emlékek a férjemmel, hogy milyen jó is volt és hogy milyen harmónia volt köztünk és milyen boldog voltam akkor. Úgy éreztem boldogabb voltam akkor, mint most. A mostani fiúról kiderült, hogy nagyon sokáig alszik, akér délig is, vagy tovább, így minden feladat rám hárul. Megláttam, hogy a férjemhez képest mennyivel komolytalanabb, gyerekesebb. Szeret online játékokon játszani, már nem éreztem mindig azt, hogy annyira szeretne, mint mielőtt összeköltöztünk volna. Nagyon szórta a pénzt, és az anyja a mindene. Ha a haverjaival volt, akkor meg totál második lettem. Így ezért sokat kezdtünk vitázni. Egyik reggel úgy döntöttem visszakönyörgöm magam a férjemhez, és a fiúnak azt mondtam, hogy muszáj megpróbálnom a férjemmel rendbe hozni a dolgokat. De azóta annyira rosszul vagyok, tudom, hogy ezzel a fiúval nincs közös jövőnk, de mégse érzek semmit már a férjem iránt, akivel lenne egy jó életem. De úgy érzem se megcsókolni, se lefeküdni nem tudnék vele, mert azzal megcsalnám a másikat. Se enni, se aludni nem tudok, úgy érzem ebbe belehalok. Mit tegyek? Segítsen valaki!