Miért nem okoz örömet, hogy végre észrevesznek a nők?

Ugyanezt érzem, amit te is. Pedig ugyanaz a személyiség vagyok, aki huszonévesen, 65 kilósan, nyikhaj testalkattal ismerkedni szeretett volna, de folyton lekoptatták.

Viszont most, 35 évesen, 88-90 kilósan, kivállasodva, izmokat felépítve, adva a külcsínre, mégis ugyanaz vagyok, aki voltam. Semmiben nem vagyok másabb, nem vagyok jobb/rosszabb ember, mint aki akkor voltam. És zavar, hogy olyan elképesztően gyönyörű nők vesznek észre, méregetnek, szkennelnek végig, akik előtte rám se szartak.

Ilyenkor azért elgondolkodsz azon, hogy most mégis mennyivel vagy jobb/rosszabb ember a nők szemében, mint akkor, egy jó évtizeddel ezelőtt, amikor szívből szerettél volna összejönni egy nővel.

Ennyit számít? Igen, sajnos ennyit számít. Ennyi számít, hogy mit mutatsz a külvilág felé a testi adottságaidból. Ez a valóság. Csakhogy eljutottunk oda, hogy most már nekem nincs huzalmam senkivel sem komolyabbat elképzelni. Mert őket ez fogja meg. Ez! Minden más tulajdonságod mellékes. Majd alkalmazkodnak hozzád.

A kudarcok engem mindig arra serkentettek, hogy fejlesszem magam. De milyen áron. Olyan áron, hogy rádöbbentett arra ez az egész folyamat, hogy a nőknek kizárólag a külső adottságaid számítanak, utána bármilyen moslék tulajdonságodat képesek elfogadni függetlenül attól, hogy egy szakmunkás CO hegesztő vagy, vagy éppen egy csúcskategóriás bankár.

"Ha nem kellek az a baj, ha kellek az a baj..."

Tessék eldönteni, hogy mit szeretnél! Amúgy szerinted azzal, hogy változott a külsőd, nem változott a kisugárzásod is? Amire a nők felfigyelnek már???

De akkor maradj egyedül, ha neked nem kellenek. Egyéni döntés.

5ös, mély

35 körül rájönnek, hogy hoppá most már annyira nem vonzóak, nincs akkor erejük a férfiak felett, mivel most a már a férfiak átvették a választhatóság szerepét

gyúrd ki magad, csináld meg a hajad, öltözködj faszán, aztán kapni fogod a nőktől való nyitottságot rendesen

menjenek a francba :)