Ti voltatok már csak azért lelki szemetesládák, mert az illetőt szerettétek/kedveltétek és reméltétek hogy idővel több is lehet mint haverság?

Igen:)

Azért mosolygok mert egyrészt már távolabbi emlék, másrészt mindig éreztem, hogy a másik is próbál adni, ha szerelmet nem is tudott, de szeretett mint embert és számomra ez is ritka kincs.

Igen,de nem ilyen csúnyán megfogalmazva 😀

Ez a "lelki szemeteláda" nekem annyira tré megfogalmazás.Azért foglalkoztam az illetővel,mert fontos volt nekem.Ìgy jól esett ha törődhettem vele tehát a fenti fogalmat nem vettem magamra.

Nekem örömet okoz és megtiszteltetésnek érzem, ha valaki velem osztja meg a legmélyebb érzéseit.

Különösen élvezetes az, ha ezt olyan személy teszi, aki jobban érdekel másoknál.

Inkább az a megélésem, hogy kaptam valamit tőle a lényéből, és én vagyok az adósa, mint fordítva.