Olyan lány meg végleg kevés van aki nem tart semmilyen vallást de mégis egy fiúval megelégszik (-edne) egy életre? Az érzelmi alapú vitát mellőzzük mert unom és jelentem is.

Nem vagyok vallásos, és nem fogok megelégedni az adott pasival, ha már a kapcsolatunk zátonyra futott. Nem vagyok nyuszi és meghunyászkodó. Minek maradjak benne egy kapcsolatban, ami már rég halott?

És ha az adott személlyel minden oké, akkor nem úgy gondolsz rá, hogy "megelégszel" vele (mert nincs jobb), akkor ez eszedbe se jut. Hanem örülsz, hogy együtt vagytok és boldogok vagytok.

Az emberek érzelmi(szerelmi alapon választanak) logika helyett, a szerelem pedig elmúlik. A legtöbb ember néhány évet nem tud megmaradni normálisan egy másik mellett, nemhogy mondjuk annyi időt, amennyi alatt normális felnőttekké felnevelnek pár gyereket, pláne nem egy életen keresztül.

Ha másra kezd el nedvesedni/keményedni (=másba lesznek szerelmesek), akkor mindent kitalálnak, hogy megracionalizálják, hogy hagyhatják ott a meglévő kapcsolatukat.

Szerintem meg te nem voltál még pocsék kapcsolatban. Írok egy általános példát:

Marika és János találkoznak, szerelembe esnek dúl a romantika, össze is házasodnak, aztán hopp János megiszik egy sört meló után minden nap, aztán kettőt, hármat, sokat. Marikának ez nem tetszik, megpróbálja vele megbeszélni, de erre csak le hülye phicsázzák elhordják mindennek és talán elcsattan az első pofon is. Marika ott van élete "nagy szerelmével" aki szharba se veszi és csak cselédnek kell neki,ezért Marika úgy dönt, köszi ebből nem kérek. Szép dolog a szerelem meg a hűség, de ettől nem jelenti azt, hogy akármi van ki kell tartanod amellett akivel elsőre összejössz/összeházasodsz. Kicsit enyhébben nézve a világot rengeteg kapcsolat van ahol az egyik fél nem tesz semmit a kapcsolatba és a másik fél egy idő után ezt megelégeli. Megint csak annyit tudok hangsúlyozni, hogy szép dolog a szerelem meg a hűség, de ha igazán szeretsz valakit akkor képes vagy elengedni, ha tudod, hogy nem boldog már,legyen ennek bármilyen oka. Ha túl lennél már pár kapcsolaton szerintem te is másképp állnál ehhez hozzá. Persze, van akinek szerencsésen bejön az élet és elsőre megtalálja azt akivel képes leélni egy egész életet, de ez nagyon ritka eset. Jómagam sem vagyok ezen szerencsés emberek egyike, de nem is bánom. Mindegyik kapcsolatom alatt tanultam valamit az életről, magamról, a kapcsolatokról. Volt olyan, hogy én szakítottam, olyan is volt, hogy engem dobtak, de sosem bántam, amíg tartott jó volt, amikor már nem volt jó vége lett, ennek hatására 80 évesen ha neadjisten még megélem azt a kort nem arra fogok emlékezni, hogy egész életemben boldogtalan voltam egy kis időtartamot kivéve amikor még szép volt a férjemmel az élet, hanem arra, hogy összességében mindig arra törekedtem, hogy boldog legyek és szép lesz visszaemlékezni minden egyes ilyen szép emlékre. Az én véleményem ez, de szabad nem egyet érteni természetesen :)