Ha megszűnik a biokémia (szerelem ) a kapcsolatban miért lesz számomra utána unalmas, monoton, semleges?

Lehet hogy a partnered nem volt megfelelő,de az is lehet hogy nem dolgoztatok kölcsönösen a kapcsolatért. Jó kommunikáció mellett megtud maradni a szenvedély.

Hosszú kapcsolatról nem tudok beszámolni,de 5 éve vagyunk együtt a párommal,sosem volt unalmas,és nem szűnt meg a "biokémia" ugyanúgy szerelmesek vagyunk,és ugyanúgy kívánjuk egymást mint az elején,ha csak nem jobban! Csak hát ezért dolgozni kell.

Ez így jól hangzik, hogy a szerelem örökké lángol, csak nem igaz.

Ez a tipikus pillangók a gyomorban, nem tudsz enni, nem tudsz aludni állapot fenntarthatatlan 5-10-50 évig. Felesleges erről hazudozni, mert csak irreális elvárást fog támasztani másokban, ha elmúlt, akkor ideje szakítani, mert nem igaz szerelem. Ez nem egy Disney mese.

Kerdező: te az a típus vagy, aki nem képes hosszú távú kapcsolatra. Pont azért, mert csak addig élvezed, amíg a rózsaszín köd fennáll. Ez a típus az, aki a házastársa mellett mindig új szeretőt tart, hogy megkapja a kellő biokémiai stimulációt, és xarik bele, hogy ezzel hány ember életét teszi tönkre.

A legjobb, ha eleve bele se kezdesz ilyenbe, és nem házasodsz, legfőképp pedig ezerrel védekezel, hogy ne legyen gyereked. Így is bőven lesz az életedben dráma és izgalom, de tudomásul kell venni, nem mindenki erre vágyik.

Az lehet, hogy belefutsz egy se veled, se nélküled, egymást gyilkolós, esetleg veszélyes titkos szeretői viszonyba, ahol hosszabb ideig fenn tud maradni az a befeszült, stresszes állapot, amit szereimnek gondolsz. De 20 évig ezek se tartanak.

Aztarohadt!! Mennyien élnek itt álomvilágban??? Örök szerelem?? Ne vicceljetek már... ne keverjük a szerelmet (ami kémia és hormonok) a szeretettel (ami más mennyiségű hormonok és érzelmi kötődés, ragaszkodás)

A szerelem két dologért felelős

1. mielőbbi szaporodás

2. kötődés kialakítása

Ezeket persze összefoglalva fajfenntartásnak nevezhetjük. 2. pont azért fontos, mert a szerelem kábítószerként hat, így az a szervezet számára hosszú távon fenntarthatatlan, viszont evolúciós szempontból szükséges, hogy az erős férfi együttmaradjon a nővel, és gyermekükkel, védelmet biztosítson neki, és újra szaporodjon, így téve hatékonyabbá a fajfenntartást. Na ez a kötődés, a szeretet. Ezt lehet ápolni, ezért lehet tenni, ebbe lehet izgalmat is csempészni, és jellemző rá a hullámzás is (ha harmonikus a kapcsolat, akkor is egyszer közelebb, egyszer távolabb érezzük magunkat párunkhoz. Feljebb említett gyomorösszerántó dologá 10 év után max egy ilyen „közeli” állapot lehet, de ez fényévekre van a szerelemtől), maximálisan kielégíti a szükségleteket.

...De a vágyakat nem! A vágyak mérgek, nem mondom... nem szükségletünk, mégis motiválnak, elérésükkel viszont csak boldogtalanabbak leszünk (mint te kérdező). Sosem értettem őket.

Szóval ja, a szeretetben-kötődésben sosem élheti meg az ember újra azt a mámoros rózsaszínködös állapotot, amit a szerelem 1-3 évében. (Normál esetben! Elhiszem, hogy vannak emberek, akiknek végtelenségig termelődnek a szerelemhormonjai, kémiai vegyületei... de azért ez egy nagyon apró kisebbség)

Szóval én mindenképp éles különbséget tennék a szükséglet és a vágy közé. De nem tudom megmondani, hogy utóbbi valóban olyan rossz dolog lenne-e, mint amennyire ezt a társadalmi elvárások tükrözik, „állatias ösztönlény”(?)