Mennyire férfias dolog rinyálni és panaszkodni?

"Milyen személyiségjegyek állnak az effajta viselkedés mögött?"

Megrekedés a felnőtté válásban, felelősség fel nem vállalása, problémamegoldó eszköztár fejletlensége vagy teljes hiánya.

Tény, hogy az aktív cselekvők vannak a legkevesebben a társadalmunkban.

"Mennyire férfias dolog rinyálni és panaszkodni?"

Nyilván nem férfias, de nem is nőies, mert gyerekes.

A kisgyermek az aki még egyedül nem képes biztosítani a maga komfortérzetét, ezért rá van utalva a szülőkre.A csecsemő sír ha kell neki valami.Az ilyen emberek ezt áthozzák felnőttkorba és a "rinyával" jelzik és várják, hogy a környezet igazodjon az igényeikhez.

Semennyire. De nőtől is kiabrándító és lehúzó az ilyen viselkedés.

Vannak emberek (férfiak és nők), akik elégedetlenek magukkal, az életükkel,a helyzetüjkel, stb.

Nincs igazi szándékuk, erejük változtatni, viszont az állandó negatívsaggal és panasz áradattal a másik embert is lehúzzák. Ha pedig elérik ilyen módon, hogy a mások is rosszul érezzék magukat, akkor ők máris nincsenek rosszabb helyzetben.

Azáltal, hogy nem ők fejlődnek, hanem a másikat húzzák le, relativizálják és megnyutatják a gyenge önbecsülésüket, hogy nem is rosszabbak.

Az ilyeneket jobb messziről kerülni.

"Aha, előző, tehát eddig minden férfi érzelmes volt, jött a feminizmus (ami pont a toxic masculinity ellen van), és most lett kötelező játszani a macsót."

Így van.