Szeretem de megbántom. Miért? Mit csináljak?

Meg a barátom korántsem olyan kimerült meg fáradt, mint én, egy időben munkamániás volt, ezért neki semmi extra nincs abban, amit csinál. Én viszont már a munka-témától is kiborulok.

Viszont elkerülni nem tudom a témát, vagyis hogy nézne ki, elvégre a napja egy részét akkor is ez teszi ki és engem meg érdekel milyen napja volt, engem érdekel mi történik vele, ha van valami sikere vagy bánata, az is. De már így is nagyon elszúrtam, mert bunkó voltam vele.

Nem. Nem így gondoltam. A problémám, hogy folyamatosan stresszelek az egyetem miatt, gyakorlatilag mindig van min, mindig van valami idegesség, valami amin a jövőm múlik, valami, ami miatt minden erőm elmegy. Olyan szinten lett elegem, hogy már az is idegesít, ha valaki az egyetem-témát felhozza. Hozzátartozik, hogy a párom tanár, ezért tőle ugyanazt látom, mint amit én csinálok, csak a "másik szemszögből". Ennek ellenére idegesít az is, ha szóba jön...

De anyukámmal ugyanez megy, ha felhozza nekem az egyetem-témát, pedig csak jót akar, aggódik, akkor az is felhúz. Csak vele nem beszélek olyan csúnyán, mint a barátommal (nem örül neki, hogy állandóan ideges vagyok, de vele nem veszek kifejezetten össze)

Remélem most már érthető a lényeg.

Nekem nagyon elhúzódott a vizsgaidőszakom meg amúgy a vizsgák mellett volt más tennivalóm meg idegességem is, de azt nem akarom részletezni (egyetemmel kapcsolatos az is főleg). Nem tudtam eléggé kipihenni a vizsgákat és máris kezdődik az új félév. Ez így amúgy is nyomasztó, hiszen nem tudtam kipihenni magam, de mivel végzős vagyok (szakdolgozat, záróvizsga, lehet még egy nyelvvizsga vár rám) ezért annál inkább depizek mert érzem, hogy ki kell hoznom magamból a maximumot. Úgy viszont nehéz, hogy nem volt időm kipihenni magam.

Nem konkrétan a barátom ellen irányul szerintem a veszekedés de nem tehetek róla... szerintem ha nem lenne az a problémám, amit írtam, nem lenne ilyen gondom (bunkózás, veszekedés). A baj az, hogy pihenésre annyira nagyon nem lesz idő.

12:34-nek: szerinted ha nem jöttem volna rá, hogy hibáztam, akkor miért írtam volna ki a kérdést?

Nem lecseszést vártam, hanem tanácsot, hogy hogy javítsam ki!

Amúgy meg a párom is volt már velem bunkó mikor ő volt fáradt, igaz, hogy ritkábban.

De ismétlem: nem szidást kértem, hanem javaslatot, hogy ezen hogyan változtassak. És nem, nem fogom kidobni a páromat, ő sem engem!