Miért nem lehet csak úgy túllépni egy narcisztikussal való szakításon?

Olvastam sokat erről, és azt mondják hogy egy ilyen férfival való szakítás nem olyan, mint ha egy normális emberrel szakítanál. Az ismerkedést velem eleve barátnő mellett kezdte, érdeklődött, írt. De már korábban is ismertük egymást. Írt nekem egyedülállóként, 1 hétig beszéltünk, majd egyszer csak eltűnt, és visszament a volt barátnőjéhez. Ezt utólag nekem azzal magyarázta hogy őt már megszokta, és hogy én nem írtam neki eleget, mert ha többet írtam volna lehet nem ment volna vissza hozzá.

Majd amikor ez megtörtént, a 2 év mellett, még egy harmadikat is lehúztak egymás mellett, majd végleg szakítottak. Most amikor rám írt már jobban írtam neki, ekkor szakított is a barátnőjével.

Aztán a kapcsolat elején én voltam neki a legjobb az életében, mindig kedveskedett apró ajándékokkal, a szociális médiában mindig sok képet kitett rólunk, zenét osztott meg az üzenőfalamon. Velem akarta megosztani az egész életét állítása szerint, ha ezt erre én azt mondtam hogy még kevés ideje vagyunk ahhoz együtt hogy ezt megállapítsuk megsértődött.

Majd egy idő után jöttek jöttek a gúnyolódások, beszélt az exekről, főleg arról aki előttem volt. Elmesélte hogy ő milyen kedves volt hozzá, meg hogy ő mennyi mindent megcsinált a családjának is, meg hogy őt mennyi helyre elvitte, meg a barátnőit is, meg sem hálálták volna neki. Meg a lányt azzal cukkolta hogy rámosolygott más lányokra. Meg hogy volt úgy a lány nem kívánta egy nap a szexet, másnap nem találkozott a lánnyal.

Én meg volt úgy kívántam a szexet, és akkor meg ő jött azzal hogy ő milyen álmos, fáradt, de úgy alapjáraton sem volt már hozzám kedves. Sokszor így utalgatott a volt barátnőjére, felhozta a vele kapcsolatos emlékeket, emiatt is sokszor rosszul éreztem magam. Már még sokszor én is összehasonlítgattam magam a lánnyal.

Egyszer elmeséltem neki hogy valamilyen külső dolog miatt kaptam beszólásokat, erre ő is szólt nekem amiatt.