Férfiakat kérdezem elsősorban, ti hogy tudtatok túllépni azon, hogy mindig van egy jobb, helyesebb, okosabb, erősebb egyén a környezetetekben, aki esetleg a barátnőtök legjobb barátja, haverja is lehet?

Úgy, hogy létezik a szerelem, megbecsülés és hűség nevű dolog is.

Miután van 6-7 milliárd ember a Földön, szinte kizárt, hogy ne legyen olyan, aki mindenben jobb nálad.

De a szerelem nem is erről szól. Legalábbis aki nem érzelmi agyhalott, annál nem arról szól, hogy folyamatosan keresgéljünk, és az aktuálisat mindig váltsuk le a frissen talált legjobbra. Magamból kiindulva: hiába látnék olyan nőt, aki szebb, szexibb, okosabb, stb. mint a barátnőm, eszembe nem jutna lecserélni. Mert a szerelem nem erről szól. Attól, hogy jobb a melle, még nem fogom jobban szeretni.

Exem 3 évig volt az életem része, átlagos csaj volt átlagon felüli igényekkel. Az átlagon felüli igényt a férfiakra értem, szóval ő észre sem vette az átlagos pasikat, neki csak a tökéletes külsejű és szép pasik tetszettek. Amikor összejöttem vele én is ilyennek számítottam nála, tehát a külsőm miatt jött velem össze. Aztán mindig felbukkant egy tőlem jobb és ezután velem már nem is foglalkozott csak élt mellettem. Nem volt gond az önbizalmammal se a külsőmmel, de mégis mindig más tetszett neki, míg végül elhagyott egy nem topp pasi miatt.

Ha a nő olyan hogy hajlamos a megcsalásra akkor lehet a férfi bármilyen jó és csúcs kategóriás, akkor is a másik csábítóbb.

Lehet bármekkora szerelem, ha egy új férfira vágyik a nő. Nem lehet ezen túllépni, csak elfogadni és elengedni.

Bár én a nő vagyok de a párom nem gyk-zik :-D

Egyszerűen hamar rájött hogy engem se az anyagiak se a külső nem érdekel, viszont ő olyat tud adni amit senki más :-)