Váljak, ne váljak?

Menni persze nem akar mert itt mindene megvan, egyedül meg nem tudná eltartani magát. Az illető meg egy szomszéd faluban lakik egy romos kis házban az anyjával akit ápol.

Az anyja ki nem állhatja az asszonyt, nem is tudnának együtt élni.

Egyébként nincs olyan akire hallgatna. Beszélni sem lehet vele mert mindig veszekedésbe torkollik a beszélgetés.

35 év házasság után már igazából nincs szerelem szerintem sehol, de lehet néhány ritka kivétel.

Én úgy képzeltem, hogy majd öregségünkre segítjük egymást ha bajba kerülünk. Ez nem úgy néz ki, hogy sikerült. Sajnos úgy néz ki, hogy egyedül maradok öregségemre, az asszony meg nyomorba kerül. Már rég el kellett volna válnunk, de nem akartam magára hagyni az alkoholizmusával. Vittem addiktológiára, pszichiátriára, mindent megpróbáltam, hogy leszokjon és mégis ezzel hálálja meg.

Persze az új pasijának sem kell mert ő nem iszik, de nem értem miért nem rázza le?

Nyugdíjba vonulásom után én azt a jókívánságot kaptam az asszonytól, hogy " rohadjál meg, te meg elmentél nyugdíjba és akkor kelsz mikor akarsz"

Hozzáteszem több mint 46 év munkaviszonnyal mentem nyugdíjba.