A férjem most kezdi az egyetemet levelezőn, kinek mi a tapasztalata, hogyan lehet egyetem és munka mellett kellő időt szakítani egymásra és a gyerekekre, hogy az semminek se menjen a rovására, ti hogyan oldottátok meg?

Nagyon egyszerű: ezt sehogy se lehet megoldani. Ezt el kell így fogadni, és sok-sok kompromisszumot kell kötni.

Egy házasságban vannak időszakok, mikor kicsit nehezebb, több áldozatot kell hozni, ez is ilyen. Gondoljatok arra, hogy ez csak egy rövid időszak lesz, és mindenki profitàlni fog abból, ha sikerült a férjednek lediplomázni.

Én is levelezőn tanulok egy nagyon nehéz szakot (jogász képzés), mellette dolgozom teljes munkaidőben, hetente 2x 11 órát.... maradjunk annyiban, hogy nem véletlenül járok most pszichológushoz és szedek frontint...

Remélem, a férjed jobban fogja bírni, de ne számíts nagyon sok szabadidőre.

Én 31 éves nő vagyok, idén végzek a radiológián, és bar nincs gyermekünk a férjemmel, nagyon nehéz volt össze egyeztetni a munka-család-iskola kört. Hogy mindenhol jól teljesítsék. Otthon, hogy a férjemet ne hanyagoljam el, a munkámban hogy ne legyen panasz rám és hogy a vizsgákon se 2sel csusszak át.

Valószínűleg megtérül a befektetett idő, energia és pénz, de voltak időszakok amikor azt kívántam bárcsak el se kezdtem volna.

Miért, ha mi itt leírjuk, abból te mit tudsz meg? Minden helyzet más.

Tanulnia kell és kész. Te meg, ha tényleg támogatod, akkor a nyakadba szakad minden. 2 gyerek, háztartás, ügyintézés, éjszakázások. Vizagaidőszakban zombi lesz, alig alszik majd valamennyit. Ha nincs szerencséje, és nem megy a matek, akkor még külön tanárhoz is járhat. Szép dolog, hogy támogatni akarod, de halványlila elképzelésed sincs arról mi vár rád. Sok sikert!

Én is jogász szakon vagyok. Nagyon nehéz így kisgyerek mellett. Alvásidőben tudok tanulni, ill. Éjszaka. Míg csak dolgoztam könnyebb volt, mert vagy vettem ki szabadnapot, vagy bent tanultam sunyiban.

Hagyd tanulni, évi 3 hónapról van szó. Amúgy ha ebben dolgozik, akkor lehet könnyebb lesz neki elvégezni.

Ó de jó hogy megláttam ezt a kérdést, voltam ilyen helyzetben. Mi úgy oldottuk meg hogy (mivel nálunk fel vannak osztva a ház körüli teendők) én megcsináltam a férjem részét is helyette, hogy ő tudjon a gyerekekkel foglalkozni, illetve volt hogy éjszaka főztem, mostam hogy hétvégén ne ezzel kelljen foglalkozni, hanem együtt lehessünk. Nálunk az volt a taktika hogy a lehetőleg előre megcsináltuk a napi teendőket hogy legyen idő a pihenésre, együtt töltött időre. Este a gyerekekkel együtt elkészítettünk mindent másnapra a páromnak és a gyerekeknek is, így reggel volt idő megnézni közösen egy mesét, volt idő nyugodt közös reggelire. De volt olyan is, hogy a párom a tananyagot olvasta fel esti mese gyanánt a gyerekeknek :) Vagy például én elkezdtem online bevásárolni hogy ne töltsek időt a boltban, helyette tudtam itthon házimunkát végezni, így hamarabb végeztem, több idő maradt a családra délután nekem is. Megtanultunk egy kicsit "gyorsabban" élni, elvégezni a teendőket, így jutott idő mindenre.

Kell egy jó szervezés, és gyorsan bele lehet jönni meglátod. Mi kihívásnak, kalandnak fogtuk fel, nem tehernek, örömmel gondolunk vissza erre az időszakra.