Jogosan vagyok kiakadva?

December óta nem voltam szabin, és most jött el az a pont, hogy kimerültem. Februárban jött ez a vírus nyavaja, ami a mi munkahelyünket is érintette, válságba került és egy csomó embert el kellett küldeni. Én egyedül maradtam a részlegemen, így esélytelen volt hogy szabira menjek, és ezzel együtt rengeteg stressz szakadt rám. Reggel hatra mentem, és sokszor 5-ig, 6-ig maradtam túlórázni. Elfáradtam, kimerültem. Olyan szinten, hogy a munkámon is meglátszott és az emberekkel is türelmetlenebb voltam. Éreztem hogy na itt az ideje, hogy szabira menjek. De a főnök nem engedett el 1 hétre, szerdától, vagyis a mai naptól tudtam csak elmenni 3 kib_szott tetves napra. Mondtam a páromnak, hogy pihenni szeretnék, nem szeretnék korán kelni, nem szeretnék dolgozni, pihenni akarok, olvasni, a virágos kertemet rendezgetni, mert most szükségem van rá. Erre mit csinál? Csütörtökre lebeszéli az időpontot a szigetelőkkel, hogy reggel 8-ra jönnek az erkélyt csinálni. Mondom normális vagy? Miért pont most kellett, annak a 3 rohadt nap egyikére időzíteni, amikor itthon akarok pihenni?? Olyan nagy kérés ez? Mert ez azzal jár, hogy kelhetek föl 8 előtt, és egész nap itt lesznek, ami alatt pihenni nem fogok tudni. Ő meg itthon lesz egész jövő héten, mert nem dolgozik, nem tudta volna akkor hívni őket? Ennyire nem érdeklem, hogy sz_rik bele hogy vagyok és mire van szükségem? Túl nagy kérés lett volna, hogy jövő hétre hívja a szigetelőket? Más is ki lenne ezen akadva?

L/25