Lányok érthető érv hogy hezitálok a gyerekvállalás kapcsán?

Idegesítenek a kérdéseid alapjában véve, mert folyton itt szidod a nődet. Ha nem tetszik, hagyd ott.

Most azonban megértelek. A gyerek még egy jó kapcsolatot is próbára tesz. Én pl. azért nem szeretnék soha, mert félek, hogy akkor a háttérbe szorulna mind a saját személyiségem, mind a párkapcsolatom.

Èrthetőnek èrthető lenne, de az igazság nem ez. Csak kifogás, kifogás, kifogás.

Döntsd el, hogy akarod mèg ezt a kapcsolatot vagy sem. Ne húzd tovább az idejèt!

Ha nem akarod, akkor szakíts! Az nem kifogás, hogy akkor vissza kell költözni a szüleihez, meg nem tud anyadèknál körözni már ès effèle baromságok. Meg fogja oldani!

Ha meg akarod, akkor tegyèl èrte! De ne úgy, hogy folyton baxogatod mindennel. El lett mondva neked már nagyon sokszor, csak nem èr fel a csöpp agyadhoz, meg èrzelmi intelligenciából is 0 vagy, hogy a lány a depresszió felè hajlik. Nem kap semmi szeretet tőled, csak az állandó bántást. Ès ez már akkor is így volt, mikor mèg igyekezett a kedvedbe járni, ès megfelelni mindennek. Akkor is találtál benne fogódzót, hogy beszólj. Mostanra már tèny ès való, hogy elengedte magát, de az mind ennek köszönhető. Szeretet kell neki, meg törődès! Egy normális kapcsolat! Az motiváló erővel hathat rá. Az nem segít, hogy folyamatosan beszólsz.