Szerintetek Magyaroszágon a párkapcsolatok hány százaléka létezik őszinte motivációból?

"...hogy régen a gonosz patriarchátusban ez így volt..."

Mamámnak az elsőszülött fia annak a férfinak a keresztnevét viselte, akibe szerelmes volt, de a szülei nem engedték hozzámenni!

A szépmamát pedig maga a saját férje akarta megölni, hogy elvehesse azt a nőt akit mindig is szeretett! Ez akkoriban olyan port kavart, hogy még a bíró is szorgalmazta a válást, egy olyan korban amikor a legnagyobb szégyen volt válni!

Az a csodás patriarchális kor... az szívás volt férfinek is nőnek is egyaránt!

#11: Akkor meg mit kell itt jönni azzal, hogy hagyjuk a szerelmet és racionálisan válasszunk párt? A racionalitás általában a racionális gondolkodású, erős akaratú embereknél működik. Véglényeknél sajnos nem.

És mivel a társadalom 80-90%-a véglény, így jelenleg ez van... A vallási tanításoknak is gyanítom az lett volna az értelme, hogy ha a buta sötét ember elképzeli, hogy van egy mindenható, aki minden lépését figyeli, akkor kevésbé lesz hajlamos g.ciségeket elkövetni. A vége pedig az lett, hogy a rátermettebb g..cik magukhoz ragadták a hatalmat és a népnevelés céljából kitalált mindenható nevében kezdtek el nekik nem szimpatikus embereket és csoportokat ellehetetleníteni vagy egyenesen likvidálni az ostobább, egysíkúbb g..cik pedig tapsoltak, miközben égették az eretnekeket, a boszorkányokat meg akik vétettek a szabályok ellen.

Ma ugyanezt a szellemi színvonalat például a Blikk kommentrovatában lehet megfigyelni, vagy aljább hangvételű politikai fórumokon.

Nyilván nem lehet egyenlőségjelet tenni egy agylágyulásban szenvedő, "Az élet iskolája, ahol isten a tanár" laposföldhívő csoporttag között és egy dohányzó, túlsúlyos ember között, de enyhébb mértékben utóbbi is véglény... Hiszen ésszel feléri, hogy nem jó neki, de mégsem tesz ellene. Mert ösztönvezérelt. Az ösztönei sokkal erősebbek, mint az akarata.

Nos, tekintve, hogy a "szerelem" olyan hormonális változásokat indít el az agyban, ami a kokainnal egyenértékű erősségű "drog", szerinted mekkora esélye van, hogy ellenálljon neki egy olyan ember, aki arra sem képes, hogy letegye a cigit vagy ne vegyen magához napi 1500-1800 kalóriánál többet?

A patriarchátusnak ugyanez lett a veszte, ahogy a kommunizmusnak sem. Mindkettőt idealista elgondolások alapján alkották, csak félresiklott az emberi természet miatt. Nem is végződhetett volna másképp, hiszen a társadalmat nem magas intelligenciával bíró, racionális emberek alkotják többségében, akik képesek a magas szintű önuralomra.

Én férfiként tudom mit szeretnék, mik a céljaim, mit várok egy kapcsolattól, miért mennék bele egy kapcsolatba stb. Pont ezért rohadt nehéz, sőt szinte lehetetlen bárkit is találnom magam mellé, mert elsősorban a saját céljaimat követem és saját magamért élek. Ezt mondhatják sokan önzőségnek is, de szerintem nem az.

Az exem részben azért is dobott ki, mert nem akartam az ő álmát élni, nem akartam mellette sodródni és bólogatni minden baromságára. Neki ez nagyon nem tetszett, hogy én mást akarok, máshol és máshogy.

Pedig én nagyon szerettem, imádtam őt, de ezek szerint ő engem kevésbé, vagy ennyi pont elég volt ahhoz hogy inkább mást válasszon.

A kérdésedre a válaszolók csupán a saját véleményüket írják meg, tehát semmiképp sem lehet döntő (igaz, ezt kérted tőlünk Te is). Ha ponzosabb adatot akarsz, akkor érdeklődj a Központi Statisztikai Hivatalnál, hátha ők vezetnek ilyenről statisztikát.

Mi it mondhatunk 10, 20, 50 99 %-ot is, de ez egyik sem megalapozott válasz.

Szerintem Neked annyi %, amennyit magad gondolsz.