Nők, ti hogyan "szolgáljátok" a párotokat, mennyire és milyen formában viselkedtek szubmisszívan a kapcsolatban? Férfiak, ti minek örülnétek? (pozitív értelemben)

Őszintén szólva ezzel a felállassal az a baj, hogy bele lehet kényelmesedni mindkettőtöknek. És amikor szükség lesz arra, hogy ismét a másik fél használja a rég nem gyakorolt skilljeit, akkor lesz a pofára esés.

Pl a gyerekvállalás is azért teszi próbára a kapcsolatokat. Sokszor apukának be kéne segítenie de tojik rá. Mert az asszonyka előtte inkább megcsinálta, minthogy ebbe beleálljon és most minden a nyakába szakad.

Aztán ok. Gyesen vagy tied a háztartás, amikor visszamész dolgozni akkor ugyanúgy az otthont neked kell vinned 100%-ban, meg a gyereket, és légy jó munkaerő is.

De ugyanez női verzióba:

Anyuka nem akart a hivatali dolgokkal foglalkozni, ezért apuka intézte a hivatali dolgokat. Ő kötötte a biztosításokat, a kölcsönöket intézte, majd apuka kórházba került és anyuka azt sem tudta mit fizessen, hova kapjon, pedig pl baleset biztosítasból egy csomó pénz bejött volna, de fogalma nem volt, hol vannak a papírok, mire vonatkozik, mennyit térít stb. Az autó után kell adót fizetni? :O

Lehet, hogy ez most harmónikus és működik a dolog. Ez majd akkor lesz problémás, ha szükség lesz a másik skillre is.

Hogy a családunkból hozzak egy nagyon banális példát, a kanál merősre. A nagyszúleim lagziba voltak hivatalosak. A leves szedésénél a mamának el kellett mennie mosdóba, utána meg trécselt, na a papa már legalább 20 éve nem szedte magának az ételt, az mindig a mama dolga volt, miután a mama nyugdíjas lett. (40+ éve házasok). A papa olyab kínba volt. Először csak várt, majd bátortalan megpróbálkozott vele, aztán sikeresen kilöttyintette a levest, és úgy nézet ki minden mintha egy ovódás evett volna ott. Na a mama azóta nem szedi ki a kaját a papának. Azt hinné az ember, hogy az étel kimerése pont egy olyan dolog, amin semmi nem múlik, és bármikor véghez lehet vinni. De úgy tűnik ebbe is bele lehet lustulni.

#14 vagyok

De lepontoztatok :D Nem azt mondtam, hogy én kiszolgálom a barátomat és direkt tettem idézőjelbe hogy "férfi női szerep".

A barátom már 5 éve élt külön a családjától, amikor mi összeköltöztünk. Addigra azért már kialakult benne, hogy áll a házimunkához és a főzéshez. Mivel főzésre szinte alkalmatlan kicsi konyhája volt, így nem nagyon főzött, az előző lakhelyemen tanítgattam és a közös otthonunkban szokott is, de ritkán. Megcsinálja a házimunkát is, de nem annyiszor, mint szerintem indokolt lenne. Meg pl ilyenek vannak, hogy megkér, hogy csináljak neki egy szendvicset. Ami nekem fura volt, mert én amióta tudok magamnak csinálni egyszer sem kértem meg anyukámat, és pl ilyenekre gondolok, hogy nem szívesen csináltam meg. Vagy kértem, hogy mosogasson többet, pakoljon el stb és ne várjon vele napokat, de nem épült be egyből a rutinjába, én meg veszekedtem vele.

Az egész nálam arról szól, hogy ha ő valamit nem szívesen csinál meg, nekem meg nem probléma, akkor többnyire meg fogom csinálni, mivel ez fordítva is így működik és nagyon jól bánik velem, akkor nem para, hogy csinálok neki szendvicset utána meg elmosogatom azt a tányért meg a kést.

Az a nagypapa leves szedős történet annyira gáz :O Hogy nem lehet tudni levest szedni?! Kivéve persze, ha remeg a keze, de gondolom nem erről volt szó. Ebben egyetértek, hogy mindenkinek kell mindent csinálnia, mert ha egyszer a másik fél nem tudja, akkor nézhetnek. Saját vélemény, de én ezt a másnak szedő dolgot nem értem és kifejezetten nem szeretem. Az exem anyja volt ilyen, ott kellett mindig azt csinálni az exemnek és nekem is, hogy figyelni és szólni, mikor elég, megköszönni, hogy szedett, majd ha ő éppen úgy gondolta, hogy ez kevés lesz, rászedett még egy két kanállal. Wtf. Ha mindenki szed magának, akkor tudja, mikor elég, nem kell fölöslegesen beszélni és csak annyit kell enni, amennyi jól esik.