Együtt élnél olyan pasival akivel minden felesben van és még egy virágot se kaptál tőle?

Együtt élek 15 éve. Sza.rrágó volt és az is maradt. Virág a legolcsóbb muskátli, az is csak születésnapra. Ajándék csak ünnepre mérsékelt áron, magát havonta megajándékozta több tízezres kütyükkel. Soha sehova nem hívott meg, talán csak az első randin. Az elszámoláskor megtaláltam a cukrászdai meghívásom blokkját a nyugták között és visszaadtam neki, hogy oda meg voltam hívva. Étterembe 2-szer mentünk ennyi idő alatt, végig azt hallgattam az odaúton, mennyibe fog ez kerülni és meddig lehet abból enni otthon. Amúgy én hívtam meg őt is és néhány barátomat. Amúgy 3-szor több fizetése volt, mint nekem, soha egy fillért nem adott a rezsibe, amikor egy évig nálam töltött 6 napot a 7-ből az ingyen szexért. Amikor először akart hozzám költözni, az volt az indoka, hogy sokba kerül az utazás. Végül én éreztem magam megtisztelve, amikor 4 év után megkérte a kezem, miközben gyakorlatilag ezzel megoldotta a lakhatási problémáját, mivel addig csak egy szobát bérelt, szülei vidéken. Életemben először akkor kaptam tőle hatalmas vörös rózsacsokrokat, amikor beleszerettem egy másik férfibe, aki csak hülyített, nade hirtelen én lettem A NŐ, akire költeni kell. Étterembe vitt, meg moziba. 10 év után először. Akkor már volt gyerekünk és a kedvéért végigszínészkedtem az egészet. 2 hónapig bírtam, aztán azt éreztem, ha még egyszer hozzám ér, felrúgom. Nem bírtam elaludni a lélegzetvételétől sem. Közöltem, hogy el akarok válni. De nem tudtunk. Nem tudna albérletet fenntartani. Amikor a macskát állatorvoshoz vittem, pattogni kezdett, mert vérvételt is kértem és közel 50 ezer Ft volt. Gyesen csak azért tudtam otthon lenni, mert volt egy kis örökségem, amit mellette teljesen fel kellett élnem.

Volt egy főnököm, aki pokollá tette az életem, de a gyerek miatt mindent tűrnöm kellett, mert annyit volt beteg, hogy nem találtam volna másik állást. Egyszer nem mondta azt, hogy segít kiszabadulni abból a pokolból.

Nem csalt meg soha, de hát ennyi elég? Meg szereti a gyereket. Neki legalább mindent megvesz.

De én élőhalott lettem mellette.

El fogok válni. Lehet, hogy soha nem tudunk külön költözni, de már nem érdekel. Akkor majd kap egy szobát a házamban. Most is így élünk.Be fogom adni a válást. Vagy felkötöm magam.

Ez a minden felesbe dolog addig működik, amíg nincs közös életetek. Épp azon gondolkodtunk valamelyik nap a férjemmel, hogy egy minden felesbe típusú kapcsolatban hogy lehetne elszámolni a mi esetünket. Arra jutottunk, hogy sehogy, mert már rég nem lenne együtt a pár.

Van két problémás gyerekünk. Én másfél éve nem dolgozom, mert úgy döntöttünk, hogy a gyerekeket gondozom, hordom őket a megfelelő szakemberekhez. A családi kasszához ugyan semmit nem tettem hozzá, de most úgy néz ki, hogy nagyon sikeres volt ez a másfél év, mind a két gyerek teljes értékű életet fog tudni élni. Ez szó szerint felbecsülhetetlen anyagilag. A férjem kórházba került, 4 hónapra kiesett a munkából. Az orvosok azt mondták, nem fog teljesen meggyógyulni soha. A háziorvos azt mondta, soha nem fogja tudni folytatni azt a munkát, amit eddig csinált és amit szeret. Kézbe vettem az ügyet, meggyógyítottam a férjemet. Ennek hogy méred fel az anyagi értékét? Hogy számolod el, hogy az ő kocsijával vittem be neki tiszta ruhát meg kaját a kórházba? Kérje el tőlem a benzinpénzt, mikor neki viszek cuccokat a kórházba? És nem lehet azzal jönni, hogy de ezek extrém helyzetek. Mert bármikor bárkivel megtörténhet.

Összességében nem, én nem tudnék így felezgetve élni. Mind a ketten kölcsönösen megbecsüljük és elismerjük egymást.