Baj, ha gyorsan haladunk?

A párom és én 5 hónapja ismerjük egymást. Mindketten 27 évesek vagyunk. Amint elkezdtünk beszélgetni, elfogott egy olyan érzés, hogy ha közel engedem őt magamhoz, az visszavonhatatlan lesz. Volt több rövid, illetve két komoly kapcsolatom, egyik 1,5 évig, a másik 3 évig tartott. De ez az érzés egyiküknél sem volt jelen. Ahogy kezdtük jobban megsimerni egymást, láttam, hogy az életcélunk ugyanaz, a vágyaink az élettel kapcsolatban szintén. Ugyanaz az elképzelésünk a párkapcsolatról, a házasságról, gyereknevelésről, az élet értelméről, a baráti meg a családi kapcsolatokról, az énidőről, a munkáról, van közös hobbink... Nyilván nem vagyunk egyformák, sok személyiségbeli különbségünk van, látjuk egymás hibáit meg küzdelmeit, ebben együtt próbálunk fejlődni. Olyan furcsa ez. Van szerelem, lángolás, de ezzel együtt a másik hiányosságait is látjuk és sokat beszélünk is róluk. És ezekkel együtt akarom őt. Soha senkit nem engedtem ennyire gyorsan közel magamhoz sem lelkileg, sem fizikailag. Meglepődtem azon, hogy milyen gyorsan megnyíltam előtte és milyen mélységekig engedtem őt közel magamhoz. Egy soha nem tapasztalt otthonosságérzet fog el, amikor arra gondolok, hogy: mi. Ő is ugyanezt éli meg. Beszéltünk összeköltözésről is. Ő nagyon szeretné már és igazából én is. De nagyon ijesztő számomra ez a tapasztalat. Lehet ennyire gyorsan egyértelmű az, hogy ő számomra az igazi? Várni kellene még a továbblépéssel vagy ez az a pillanat, amikor lehet továbblépni? Vagy ez egy rózsaszín felhő, aminek még időt kell adni, hogy elmúljon? Tapasztaltatok már hasonlót? Mit tanácsolnátok?