Normális ha úgy gondolom, hogy nem leszek így boldog, hosszú távon, ezzel a lánnyal?

Kb. 8 és fél hónapja kezdtem el vele beszélgetni egy közösségi oldalon. Én Angliában élek, ő

Magyarországon. Már a kapcsolatunk elején leírta, hogy ki szeretne ide jönni és ezt folyamatosan

mondogatta is. Mivel akkor költözött Magyarországra, még nem voltak ott barátai és a munkáját is

kezdte nem kedvelni, ezért mondta hogy nem gond, és kijön. Mindent leírtam neki az itteni dolgokról, őszintén. A beszélgetéseink egészen különlegesek voltak, egy kedves rendkívül odaadó, okos, és jó felfogású lányt ismertem meg benne. Másfél hónap után találkoztunk először, minden a legnagyobb rendben volt, bár szokatlan volt az első találkozás, ahogy az lenni szokott. Nagyon hamar összeszoktunk, fantasztikus volt az együtt töltött idő. Volt kint nálam még nyár végén, akkor tetszett neki minden. Aztán később is volt itt, de akkor már nem tetszett neki annyira, meg kezdte látni, hogy mennek itt a dolgok és tartott tőle, hogy nem lesz munkája, meg betegeskedni fog az idő miatt. Közben otthon is talált barátokat és megkedvelte az országot. És rengeteg elvárása lett a kijövetellel kapcsolatban. Láttam rajta, hogy ő nem szívesen jönne ki ide, de mondogatta, hogy megígérte, ezért kijön, meg mindenképp megpróbálná itt. Végül úgy döntöttem, hogy hazamegyek. Én szeretek ott élni és annyira nem hajt a pénz és inkább élek ott valakivel, mint itt egyedül. A kérdés csak az hogy kivel.. Azt mondta, hogy nem szeretné, hogy megbánjam, és mondtam, hogy csak akkor bánnám, ha nem lenne jó a kapcsolatunk. Mert még maradnék itt egy kicsit és gyűjtenék még, de előbb-utóbb úgyis visszamennék.

A probléma az, hogy elbizonytalanodtam benne. Most, utoljára volt itt kint 2 napja nálam, mielőtt végleg hazaköltöznék, ami kb 1 hónap múlva lenne. Mindent megbeszéltünk. A baj az hogy már 2 nap után sem tartotta magát a szavához. Elmondtuk egymásnak, hogy mi az ami zavar minket a másikban. Én mondtam, hogy soha többé nem fog ez előfordulni és tartom is magam hozzá. És most azt látom, hogy hiába beszéltünk meg dolgokat, mert ugyanúgy folytatja tovább. És csak annyit mond rá hogy, "bocs", meg hogy "ő ilyen". De ha ő ilyen az nekem nem jó, mert megbánt vele, és észre sem veszi. Amíg én próbálok odafigyelni arra, hogy ne bántsam meg többé azokkal a dolgokkal. Nem tűnik szavahihetőnek, és ez most pont nem az ami kell, mert így nehéz bármit is elhinni neki. És úgy beszél néha, mintha, kételkedne abban, hogy én be fogom tartani a szavamat, amikor eddig még semmi olyat nem ígértem, amit nem tartottam volna meg. Lehet magából indul ki. Egyszer szakítani akartam vele, de 3 napig próbáltam megbeszélni, mielőtt megszakítottam volna vele a kapcsolatot, de csak zsarolt, hogy egyedül marad, meg hogy nem szeretem, meg a fejemhez vágott olyan dolgokat amiket egyébként meg sem említett korábban, de az eszébe nem jutott, hogy miért döntöttem így.Aztán valahogyan sikerült elérnie engem, és megbeszéltük, ígért fűt fát, amiből eddig kb. még semmit nem tartott be. Mondok egy példát: kértem, hogy menjen el az orvoshoz, nem alaptalanul mivel tudja, hogy valami baja van. Ő ezt támadásnak vette, és azt mondta, hogy biztos nem akarom, hogy "itt dögöljön rám": Mondtam menjen el nődokihoz (soha nem volt még) Azt mondta, biztos nem akarok elkapni tőle valami fertőzést. (már rég elkaphattam volna.) Nem veszi észre, hogy féltem. Aztán látszólag ezt is sikerült megbeszélnünk. Most elment a háziorvosához, és egész nap írogatott onnan, káromkodott, meg mondogatta, hogy hazamegy pedig már sokat ott várt. Meg hogy elb***ta a napját vele, meg éhes meg álmos. Akkor miért volt fent éjjel 1-ig és miért nem vitt kaját? Kb. mert nem érdekelte az egész. Szeretem és jót akarok neki, de úgy érzem, hogy néha ez hiábavaló. És ez a legrosszabb. Hazamennék hozzá, de ahogy kezdem megismerni, nem biztos, hogy hosszú távon ez jó lenne nekem... :(

32 éves vagyok, ő 23 éves. A korkülönbség, (ha emiatt nem) más okból nem jelent problémát közöttünk. Azt hittem érettebb, úgy tűnt. De nem fogja fel, hogy neki is tennie kell, hogy jó legyen a kapcsolatunk. Azt mondja amikor együtt vagyunk akkor minden rendben van. Tudom, hogy a távkapcsolat nehéz, de nem ő az, aki megkönnyíti az biztos. És már csak 1 hónapot kéne kibírni. 8 és fél hónap alatt 3 és fél hetet voltunk együtt, akkor könnyű kedvesnek és jónak mutatnia magát.