Mi a megoldás egy ilyen helyzetre?

Megoldaslehetosegek:

A) Dolgozz Te is az ettermukben.

B)koltozzon Hozzad es a te varosodban dolgozzon.

C) kerj a munkahelyeden tavmunka lehetoseget, hogy interneten elkuldhesd a munkad es a bnod varosaban lakhass.

D)koltozzelek el Londonba, es egyuttlakva dolgozzatok eggyutt: te tavmunkaba, o is. Szamitogepen.

E) kezdjetek sajat kozos etterembe: te csinalod a gazdasagi resz, o a felszolgalast.

Remelem valamelyik tetszik:)

Nem könnyű helyzet, valahol megértem a dilemmádat, mert hasonló cipőben vagyunk/voltunk.

Az én párom is gépészmérnök, én pedig ápolás és betegellátás szakon vagyok utolsó éves hallgató. Sokszor szóba került, hogy mi lesz, ha lediplomáztam és ápolóként fogok dolgozni egy kórházban (12 órázás, kötelező ügyelet hétvégén és ünnepnapokon is, stb.), és végül arra jutottunk, hogy erre hosszú távon nem lehet alapozni se családot, se kapcsolatot. Egyrészt azért a kevéske pénzért egyáltalán nem éri meg, hogy az ember 12 órában húzza az igát, pláne, hogy máshol 8 órás műszakban is megkeresnek annyit a végzettség nélküli gyári munkások, mint amennyit én keresnék 4 év egyetem után, diplomás ápolóként... Másrészt, hogy vállaljunk így a későbbiekben mondjuk gyerekeket, ha szinte sose tudnék otthon lenni velük?

Szóval én a magam részéről beláttam, hogy bár szívesen ápolok és szeretem a szakmámat, de van, amit még ennél is jobban szeretek, és az a családom, amibe bele tartozik a

párom is.

Nálunk ez lett a megoldás: Megbeszéltük, hogy ha megvan a diplomám, utána meg fogok csinálni egy felsőfokú, szakirányos továbbképzést is, amivel maradhatok az egészségügyön belül és csinálhatom azt, amit szeretek, de inkább irodai jellegű munkát ad majd a kezembe, és csak heti 5 napot kell majd dolgoznom hétfőtől péntekig, illetve 12 óra helyett csak 8 órában. Vagyis szabadok lesznek a hétvégéim és a délutánjaim is. Így meg tudtam oldani, hogy legyen majd időm a páromra és a leendő családunkra, de azt se kelljen teljesen feladnom, amit szeretek csinálni.

24/L