Segítség, együttélés jövendö beli anyossal!? (Picit hosszú, de fontos)

Kicsit több mint egy hónapja ideköktöztem a barátomhoz és az anyukájához. Mielött ide költöztem, úgy volt, hogy csak szeptemberig fogunk itt lakni, utána elköltözünk ketten egy albérletbe. De mióta itt vagyok nincs erröl szó és valahogy érzem, hogy ö már nem nagyon akar albérletbe költözni.

Az anyuka kedves, aranyos, sokat segít nekem és tudom, hogy nagyon kedvel engem, de engem elkezdett idegesíteni. Pl. már több éve vegetáriánus vagyok, de állandóan húst meg halat akar velem etetni, napi szinten rám akarja tukmálni a régi ruháit, meg nagyon beleszól dolgokba pl. mostanában kifestettük a barátom szobáját/szobánkat, elmentünk festéket venni, anyuka is jött. Az lett belöle, hogy a barátomnak mondta az anyuka fél órán keresztül, hogy ilyet színt vegyen, olyat színt vegyen, ez a szín meg az a szín nem jó, blablabla, én meg már leültem mert láttam, hogy rám itt semmi szükség és már elég ideges voltam, vègül a barátom odajött és ketten döntöttünk.

Ezen kivül tervben volt egy elég drága külföldi út barátokkal, aztán anyuka eldöntötte, hogy ö is jön, majd amikor a barátom közölte vele, hogy nem megyünk, mert ez nem fér bele anyagilag (azért az is benne volt, hogy kellemetlenül érezte volna magát, csak vele egyidös barátok plusz anyuka), akkor teljesen ki volt akadva, végül úgy volt, hogy elmegyünk most áprilisban mi kettem, meg majd nyáron is anyukával máshova, amik sokkal olcsóbban kivitelezhetök. Anyuka megint kitalálta, hogy jön áprilisban is. Aztán megint nagy balhé volt, mert a barátom közölte vele, hogy nem szeretné ha jönne most is. Meg mikor ketten vagyunk itthon anyukával, van egy olyan érzésem, hogy elvárja, hogy állandóan vele beszélgessek.

A másik dolog az az, hogy nagyon magányos. Igazából nem akarom tudni, hogy mi lenne belöle, ha közölnénk hogy elköltözünk.

Én 19, a barátom 23.

Valami megoldásnak, ötletnek, tanácsnak nagyon örülnék.

Nincs hosszú ö-m és ü-m :(