Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Együttélés » Mit csinálnátok a helyemben?...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Mit csinálnátok a helyemben? Mi lenne a legjobb döntés? Jogosan vagyok kiakadva rá? Vagy csak hormonhiszti lenne az egész?

Figyelt kérdés

6 hónapos terhes vagyok, de apukával még nem élünk együtt. folyamatban van a költözés, csak épp nem jutunk 5ről a 6ra.


Kaptunk egy olyan lehetőséget, hogy kapnánk tök ingyen egy lakást, nagymamámé, csak évek óta üresen áll, csak ki kellett takarítani, am be is van bútorozva, minden megvan, ami kell. Ha ez nem lett volna, páromhoz költöztünk vna, ahol édesanyjával élt eddig. Hely ott is lenne, kényelmesen elférnénk mind, csak épp én nem biztos, hogy szeretnék oda menni, így hogy lenne lehetőség külön menni. Jól kijövünk egyébként, semmi bajom nincs anyósommal, de akkor is úgy gondolom, jobb külön. Arról nem is beszélve, nem tudom mért van, de egyszerűen úgy érezném, ott csak vendég lennék, nem érezném otthon magam.


Ezeket elmondtam páromnak is, azt mondta megérti, igazam van, bele is egyezett a költözésbe. én szépen kitakarítottam a házat, festés is volt, én már egyébként át is cuccoltam, azt beszéltük, az ő ágyát visszük magunkkal, fölösleges újat venni. A minap mondtam is neki, hogy kész van minden, lehet költözni, erre ő kitalálta megint h az jutott eszébe, h mégis mehetnénk hozzájuk is.


Erre én teljesen kiborultam, hogy tiszta hülyének nézet már, eddig akárki kérdezte, mondtam, h külön költözünk, csak lassan halad a dolog, mert párom sokat dolgozik. mindenki előtt magyarázkodtam, közben mosolyogtam, mintha ez tök normális lenne, hogy 4 hónapja nem tudunk ennyiben dűlőre jutni...és közben engem majd megevett ugyanezért az ideg... Erre csak annyit mondott, hogy végül is az nem baj, hogy tiszta lett a ház, legalább ki lett takarítva. De attól még mehetnénk hozzájuk is nem?


Hozzá kell tennem, anyósom nagyon belebetegedett ebbe az egészbe, nem bírja elfogadni, már a baba hírére is jöttek nála az álmatlanság, rosszullétek, hányás, hasmenés, 10 kilót alig 2 hónap alatt lefogyott, csont és bőr lett. Most már úgy látom, jobban van, eszik rendesen, színe is jobb, jobban alszik, bár még nem tökéletes. Az első bejelentést a költözésről teljes elutasítással kezelte, másodjára már azt mondta, mi tudjuk.


Én megértem, hogy nem akarja emiatt otthagyni az édesanyját, mielőtt belekezdtem a rendezkedésbe, vagy 100szor megkérdeztem páromtól, hogy akkor biztos akarja-e, mert ha nem, akkor nem fogom azt mondani, h hagyja magára a beteg anyját (bár sztem már nincs annyira rosszul, erős a gyanúm, h van egy kis rájátszás is már abban...)


Minden esetre, ha az elején mondja, akkor nem forgatok fel egy egész házat, akkor azt az egy szobát náluk rendbe rakom, és már rég ott élhetnénk. ezzel szemben végignézte, hogy én 2 héten át takarítok, készülődök, arról nem is beszélve, h teljesen beleélem magam az egészbe. Mellesleg mama elég nehezen fogadta, hogy néhány bútort áthelyezek, idős már és mindenre az volt a válasza, h neki mindegy, akk dobjam ki ha nekem nem kell, úgyh jó volt még 5 hónapos terhesen vele is veszekedni...

Végül mondtam neki, h jó, akk nem bánom, menjünk náluk, de akkor ott mindent ő készít elő, ő rakja rendbe a szobát, a mama házában meg mindent visszatesz az eredeti helyére, mert azt is mivel ő dolgozik állandóan, apával meg tesómmal csináltattam meg.


Engem már nem érdekel, hova megyünk, csak legyen már valami, az sem biztos, hogy pont a 40. hétre szülök meg, lehet hamarabb jön és még sehol nem tartunk, de az biztos, hogy még egy helyet én nem vagyok hajlandó előkészíteni, én már egy szalmaszálat nem akarok ebben az ügyben keresztbe tenni. Amit lehetett, én megtettem, kismilliószor rákérdeztem, nem kényszerítettem semmire, ezzel szemben szerintem ő teljesen hülyére vett/vesz. És még csak fel sem fogja, h ez nekem mennyire rosszul esik.


2016. szept. 26. 13:50
1 2 3
 11/22 A kérdező kommentje:
De, erre gondoltam már én is, h csak kifogás a részéről. De olyankor eszembe jut, hogy azt a felújítandó házat kettőnknek tervezte, most tavasszal el is kezdődnek a munkálatok, arra vártunk, h lejárjon a lakáskassza, ha minden jól megy, akkor jövő ilyenkor be is költözhetünk. igazság szerint ez a mostani költözés csak egy átmeneti megoldás lenne, csak amíg a másik kész nem lesz. sokan nem értik azt sem, h mért akarunk/akarok különköltözni, ha egy év múlva úgyis továbbmegyünk, de én meg attól tartok, h mi van, ha az 1 évből több lesz, egy gyerek mellett minden nehezebb. ilyenkor folyton azt érzem, h én vagyok túlzottan követelőző, én vagyok aki mindent akar észérveket és más érdekeit félresöpörve csak azt nézem, amit én akarok.
2016. szept. 26. 14:58
 12/22 anonim ***** válasza:

Próbáld meggyőzni hogy külön legyetek. Elég háborodott lehet a mama, ahogy írod. Sajnállak előre.

Én is laktam anyóséknál, 2 évig bírtam. Szerencsére nálunk nem jött gyerek.

2016. szept. 26. 15:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/22 anonim ***** válasza:
Szerintem nincs okod magadban keresni a hibát. Teljesen normális igényeid vannak. Költözz be nagymamád lakásábá, és mondd meg neki, hogy ha veled akar élni, akkor költözzön oda, ha meg nem, akkor majd neveled egyedül a gyereket.
2016. szept. 26. 15:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/22 anonim ***** válasza:

Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél, de szerintem készülj fel az egyedülálló anyukák életére.

Ha ez a férfi veled akarna lenni, veled lenne, nem kifogásokat gyártana szépen sorban. Lakáskassza, következő ház, költözés ide-oda, beteg anyuka, sok munka, stb.... Csak nekem tűnnek ezek üres kifogásoknak?

Nyisd ki a szemed, mert a józanságodra és a nyugalomra már csak a kisbsbád miatt is szükséged van!

2016. szept. 26. 15:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/22 anonim ***** válasza:
100%

Ha az előtteü lévők nem győztek meg, akkor itt az én példám. Engem az ex rávett, hogy vegyünk házat, mert a lakásom Budapesten van és oda nem szeretne felköltözni. Hetekig kerestem a megfelelő házat, saját pénzemből lefoglalóztam. Akkor még lelkes volt, aztán később egyre jobban hezitált és jöttek a kifogások. Az anyja nagyon ellenezte az egészet, félt, hogy onnantól nem látja majd minden nap a 36 éves pici fiát. Meg is indult a terror, párom egyre inkább elbizonytalanodott, míg végül egy beszélgetés alkalmával kibökte sírva, hogy ő mégsem képes ekkorát lépni, maradni akar a megszokott életében...amit én ebből nagyon megtanultam, hogy ha valaki meg akar tenni valamit, talál rá módot, ha pedig nem, akkor talál kifogást.

A te párod is nagyon kifogás-szagú érveket hoz fel.

Az én exem legnevetségesebb érve az volt, hogy azért marad otthon, mert az anyjával ellentétben én nem főzök minden nap. Röhej, hogy ilyesmikkel magyaráznak dolgokat ahelyett, hogy a gyávaságukat félretennék és őszintén megmondanák, hogy beszariak és a mama hotel sokkal kényelmesebb, mint kilépni a komfortzónából.


Nem vagy könnyű helyzetben a baba miatt, de ne hagyd, hogy az anyjára hivatkozva rád erőltesse az akaratát.


Kitartást kívánok és egészséget a babának ás neked is, valamint hogy a közös életetek ne csalódással záruljon, hanem éljetek boldog családként, együtt!

2016. szept. 26. 15:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/22 anonim ***** válasza:
69%

Két dolgot nem értek:

1. Párod anyja abba betegedett bele, hogy te teherbe estél? Mert akkor nem kell mellette lenni. Az értelmes felnőttek általában fel szokták fogni, hogy a gyerekük idővel saját családot alapít, és ebbe nem kell belefogyni.

2. Te nem vártad el, hogy összekötözzetek? Mire fel? Egyedülálló anya akarsz lenni, csak mert a párod az anyjával akar élni? Ehh..

2016. szept. 27. 09:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/22 anonim ***** válasza:

A világ rendje a, pár ezer éve, hogy a gyerek felnő ás új családot alapít, nem pedig az anyja családjába telepíti az övéit.

A párod tartozik világos magyarázattal, hogy miért akar eltérni ettől a normális rendtől, meg a mi még fontabb a saját korábbi ígéreteitől?


Én is azt tanácsolom, költözz egyedül, hátha majd felfogja, hogy nem frankó esténként jópofizni 1-2 óraát a családjával, aztán hazahúzni anyucihoz... 30 évesen übergáz.

Az anyós eü. problémáival meg forduljon orvoshoz, pszichológushoz, ha jól értem egyik se vagytok.

2016. szept. 27. 20:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/22 A kérdező kommentje:
16-os én nem azt nem vártam el hogy összeköltözzünk, hanem hogy külön az anyóstól. mminthogy én abba is belementem volna, hogy jó, akkor arra az egy évre anyóshoz, aztán meg úgyis megyünk az új házba. éppen csak ezt nem bírtam, hogy nem bírja rávenni magát a költözésre, holott már megbeszéltük. mindenesetre megoldódott a dolog, ő maga mondta, hogy menjünk és hogy tényleg akarja csak nem akarta itthon hagyni betegen az anyukáját. Minden esetre most megpróbáljuk, aztán majd lesz valahogy.
2016. szept. 28. 21:43
 19/22 anonim ***** válasza:

Ja értem, így már világos.

Sok sikert nektek!

2016. szept. 29. 09:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/22 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat, mindenkinek. Segített sok mindent helyre rakni magamban is. Azt tudom, hogy a rövid idő ellenére is jobban szeretem annál, mintsem hogy hagyjam veszni az egész kapcsolatot. És azt is biztosan tudom, hogy ő is szeret engem. Nem fogom feladni, még ha az anyóssal is kell majd megküzdenem. Tudom, hogy nem lesz egyszerű, és lehet valóban azoknak lesz igaza, akik azt mondták hogy gyors szakítás/válás lesz a vége, de ha meg sem próbálom, az még rosszabb lenne.
2016. szept. 29. 11:19
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!