Hogyan kezeljem a viselkedését?

Ahhoz, hogy teljesen érthető legyen elég sok pluszt kell írnom előre is bocsi!

Szóval párommal kis pénzből de korrekten eléldegélünk. Tény az ilyenbe nem férnek bele indokolatlan költekezések de attól még nem egy kilátástalan helyzet. De az utóbbi időben párom feldobta, hogy tegyünk félre nyaralásra. Én ezt annyira nem támogattam sőt azt is mondtam neki, hogy nem igazán erre kéne költenünk de hozott néhány érvet és indokot és én rábólintottam a dologra.

Idő közben adódtak dolgok a házon amit meg kéne még a tél előtt csinálni. Ezt elmondtam neki. Azt mondta, hogy rendben az is meglesz. Én ezt elfogadtam és minden haladt tovább a normális mederben. Aztán pár héttel később arra jöttem haza, hogy itthon van és közölte hogy lakást újítunk. Nem értettem, hogy miért ilyen hirtelen döntött így de belementem. Kivette az összes szabadságát és elkezdte csinálgatni. De csak olyan félvállról. Én segítettem ahogy tudtam meg ahogy hagyta. Aztán mikor már két hete csinált egy előszoba glettelést és 8 órán át keresett 2 tiplit akkor mondtam neki, hogy talán ezt nem így kéne. Ekkor elborult az agya, csapkodott balhézott és a fejemhez vágta, hogy ez az egész az én hibám mert hogy ő nyaralni akart de nem akarta a szenvedő fejemet nézni a nyaraláson ezért nem mentünk pedig ő ott akarta megkérni a kezem. Én mondtam neki hogy ne viselkedjen így. Aztán még több személyeskedés következett és megvádolt azzal, hogy én csak fel akarom újítani a házat és kirúgni őt és még sok-sok ilyen furcsa megnyilvánulás. Meg van róla győződve hogy kihasználom és, hogy én iránytani akarom.

Az ő elképzelése szerint egy komoly kapcsolatban az elég ha ő ledolgozza a munkaidejét és utána lazul és bringázik és költi a pénzt. De ő több térre vágyik és nagyobb szabadságra. Én sajnos nem tudom ezt anyagilag szponzorálni és mondtam is neki hogy 30 évesen aki családot és korrekt otthont akar az nem teszi első helyre a hobbiját és a haverokat. Ezen teljes körű sértődés következett és mártír üzemmód.

Nyilván nagyon zavarja hogy az én házamban élünk de ha nekem van sajátom logikus, hogy azzal kell kezdeni valamit és nem albérletbe menni és másnak fizetni. Én minden esetben biztosítom róla hogy itt minden pont annyira az övé is mint az enyém és eszem ágában sincs kirúgni őt. Pedig meggyőződése hogy ezt akarom tenni.

Bocsánat a csapongásért de nagyon feszült vagyok és csak úgy robognak a fejemben a gondolatok. Most nem szólunk egymáshoz és ha muszáj akkor is szurkálódó megjegyzéseket tesz. Mit tegyek?