Tudnál választani párkapcsolat és háziállat közt?

Olyan ember nem lenne a parom, aki ilyen szinten gyuloli az allatokat. Ostobasagra vall.

Azért egy normális párkapcsolat (ami egy élethosszig is tarthat jobb esetben) többet ér mint Cirmi szerintem, jó nyilván nem dobok a kukába, el helyezném valahol, ahol jó dolga lesz és szevasz.

Ami érdekes, összeköltözéskor derül ki, hogy nem szereti a te háziállatod?

Miért feltételezik itt egyből, hogy nem szereti az állatokat? Mi van ha az adott (gondolom) nő otthon él a szüleivel és egy 50 kilós kutyával, a srác meg 100-200 km -el odébb dolgozik és albérletbe lakik, ahol tilos állatot tartani és nyilván nem fog a csaj családjához költözni és utazgatni a melóba.

Nem rajongok a gondolatért, hogy egy fedél alatt lakjak egy kutyával vagy macskával, de nem várnám el, hogy a párom elpasszolja a már meglévő, szeretett kedvencét. Keresnénk valami megoldást.

Nehéz ilyen szitut elképzelni...de, nekem van egy németjuhászom , már 9 éves. Semmi pénzért el nem hagynám, nem adnám oda senkinek, stb. Ez nálam így megy, ha valahogy meg kellene oldani, megoldanám, hogy velem maradjon, akárhogyan is.

Állat az első!

Nem tudom mit tennék ilyen esetben, de éppen az ehhez hasonló dolgok miatt nincs házi kedvencem. Nagyon szeretem a kutyákat, gyerekként, sőt még darabig felnőttként is volt kutyám (kutyánk), de most hogy javarészt egyedül élek, már nem tartanék, mert sok mindenben akadályozna: munka, utazás, párkapcsolat. Hasonló okok miatt nem kezdenék olyan lánnyal, akinek háziállata van, mert nem akarnám mindennapjaimat, sőt szabadságomat is egy háziállat életéhez igazítani. Volt olyan barátnőm, akinek kutyája volt, de sokszor okozott gondot, hogy kire hagyjuk ha elutaztunk akár egy-két napra. Persze sokan mondanák, hogy miért nem viszitek magatokkal? Nos, akkor meg folyton azt kell nézni, hogy hova mehetsz be vele és hova nem, vagyis megint egy állathoz kell igazítsad az életed. Van olyan életmód, amibe nem fér bele a háziállat, bármennyire kedvelné az ember.