Szeret, de nem szerelmes? Élhető egy ilyen kapcsolat?

Beszélgetés közben bukott ki ez a páromból a múltkor. Egyrészről örülök, hogy őszinte, másrészt baromi rosszul esik.

Próbáltam neki elmagyarázni, hogy én hogy látom. Oké, hogy "elmúlik" a szerelem egy idő után (ő így mondta, szerintem csak másmilyen lesz, de ez már apróság), de ahol soha nem is volt, ott halálra van ítélve a kapcsolat - szerintem. Mert szép és jó, de ha jön valaki, akibe beleszeret, akkor fel fog rúgni mindent, érthető okokból.

Ő butaságnak tartja ezt, mert hát "nagy szerelem" mindenkinek egyszer van, őneki ez már megvolt, szóval nem lehetek én. De mellettem biztonságban érzi magát meg minden szép és jó.

Egyébként folyamatosan mondja, hogy szeret, meg tervben is van házasság gyerek stb., a beszélgetés óta meg pláne, folyamatosan hallgatom, hogy mennyire nagyon szeret. De nekem egyszerűen hamisnak tűnik az egész. Kicsit azt érzem, hogy azért van velem, mert neki ez kényelmes, tök jó, már ismerjük egymást, nem kell küzdeni, elfogadtam a hülyeségeit is (együtt is élünk). Családja is kedvel. Szóval, hogy nem őszinte az egész, csak ki kell pipálni az életcélok listáján a komoly kapcsolatot is.

Ő persze ezt tagadja.

El vagyok keseredve. Igazából én generálom a folyamatos feszkót, sírni tudnék, ha közli hogy szeret. Nyilván ez így nem élhető. Szívesen olvasnék ellentétes véleményeket, akár olyantól, aki hasonlóan gondolkodik a párom. Nem akarom tönkrevágni a kapcsolatunkat ezzel a hisztivel, de közben meg az van bennem, hogy semmi értelme az egésznek...

27N 33F