Igaza van a páromnak?

26 éves nő vagyok, a párom 29 éves. Két éve együttélünk.

Arról van szó, hogy mostanában nagyon hiányoltam a szeretetet és a romantikázást. Sokáig nem mertem szólni neki, mert úgy éreztem, hogy ha koldulnom kell a szeretetet akkor nem is vagyok rá érdemes. Inkább vártam, reménykedtem, próbáltam olyan helyzeteket teremteni, hogy esetleg magától eszébe jusson egy random ölelés vagy egy apró dicséret. (Vacsoránál meglepi desszert, előre megvett zacskó csipsz az F1 futamhoz, párszor direkt én kezdeményeztem az együttlétet és hasonlók) A próbálkozásaimnak nem lett eredménye. Végül úgy döntöttem, hogy bármennyire is megalázónak érzem külön kérni a törődést, megteszem. Egy este szépen, nyugodt hangnemben elmondtam neki, hogyan érzem magam és mire volna szükségem, mire azt a választ kaptam, hogy nem érti a problémámat. Szerinte az, hogy velem van, együtt élünk, bőven kifejezi, hogy szeret engem és ez az "extra szeretgetés" csak egy női butaság, amit "ki kéne már nőnöm ennyi idősen". Most duplán megalázva érzem magam! Egyrészt azért, mert nyíltan kérnem kellett a szeretgetést, másrészt azért, mert még el is utasított. Azóta szomorú vagyok, és ő nem érti miért! Szerinte, ha megváltoztatnám a gondolkodásomat és elfelejteném a hülyeségeimet, nem volnék szomorú és szerinte ez kizárólag rajtam múlik, tehát ő egy szalmaszálat nem tesz miattam keresztbe.