A párom kutyát akar tartani a saját kertemben az akaratom ellenére. Mi legyen?

#19: Ha valakivel összekötöd az életed, az hosszú távon csak akkor működik, ha alapvető dolgokban nincs enyém-tiéd, hanem miénk van. Nálunk is kibukott sok év alatt, hogy a párom lakása a párom elképzelései szerint nekem kényelmetlen. És szerencsére eljött az az idő, amikor ez már őt is zavarni kezdte.

A kérdező problémája nem megoldhatatlan, hiszen egy 2000 m2-es telken egész kulturáltan elkeríthető annak a kutya által látogatható része. Persze, ez inkább csak akkor pálya, ha majd úgy tűnik, valóban együtt maradnak a lánnyal. Viszont ezt meg lehet beszélni és lehet tervezgetni, azzal a kérdező is szokja a dolgot, illetve a barátnője is érzi, hogy az ő szava is számít.

Szerintem egy kapcsolat arról szól, hogy mindketten feladunk az saját elképzeléseinkből valamennyit, hogy cserébe a közös életünk mindkettőnknek megfeleljen. Itt sem várható el, hogy a lány soha ne tarthasson kutyát, hiszen az neki 100%-os lemondás. Viszont a kérdező a kertje egy kisebb részét beáldozhatja, a lány meg cserébe vállalhatja, hogy a kutya mozgásigényének egy részét sétáltatással oldja meg.

"Szerintem egy kapcsolat arról szól, hogy mindketten feladunk az saját elképzeléseinkből valamennyit, hogy cserébe a közös életünk mindkettőnknek megfeleljen."

Ez NAGY TÉVEDÉS, egy jó kapcsolatban NEM ADUNK FEL semmit az elképzeléseinkböl, legfeljebb hozzáveszünk a másikéból!

Ha bármiröl is le kell mondani, az a kapcsolat már romlófélben van. (30 év házassággal a hátam mögött állítom ezt!)

"Itt sem várható el, hogy a lány soha ne tarthasson kutyát, hiszen az neki 100%-os lemondás. Viszont a kérdező a kertje egy kisebb részét beáldozhatja, a lány meg cserébe vállalhatja, hogy a kutya mozgásigényének egy részét sétáltatással oldja meg."

Itt esm arról van szó, hogy a lány ne tarthasson kutyát, hanem arról, hogy ne menjen tönkre a kérdezö sok munkája és álma.

Egy parkszerü kert "egy kisebb részét beáldozni" kb annyi, mint az egész konceptet tönkretenni, ez kb olyan, mintha a nappali egy részéböl szeméttárolót készítesz (elkerítve), - így már az egész szoba használhatatlan lenne. Emellett mivel a kérdezö - a kerttöl függeltenül - sem akar kutyát, ezért eleve semmi értelne ezen erösködni.

Másrészt meg mivel még igen kezdödö kapcsolatról van szó, teljesen érthetetlen ötlet az egyiknek feladni egy nehezen megvalósított álmát a másiknak olyan ötlete miatt, ami még nem létezik.

Ezt igaziból megvitatni csak akkor lenne értelme, ha egy már tartós kapcsolatról van szó, a nönek már régen van egy kutyája - ebben az esetben van bármi alapja egy geyezségnek, de a jelenlegi felállás szerint nincs.

Még ha a kertet nem is rontaná el az elkerített rész (ami pedig elképzelhető s más vetületei is vannak egy kutyának, amik zavarhatják a kérdezőt), a csaj el tudja vinni megfelelő helyre, ha mondjuk 1-2 vagy akár 10 év múlva szétmennek? A kutya viszonylag sokáig él jó esetben s felelősségteljesen kell hozzáállni.

De 7 hónapra más tulajdonába kutyát vinni, elég merész, nem? Ahogy már írták, teljesen más lenne a helyzet, ha a lánynak már lenne kutyája, de azt az összeköltözéskor beszélték volna meg.

Az is egy dolog, hogy 7 hónapnál nem akárkiknél van közös tulajdon, de nem értem, ez mit számít. Nálunk közös tulajdon van és nyilván nem jön olyan állat a kertembe, amilyet én nem akarok. Ha csak az egyikünk akarja, nem lesz. Ugyanez van a gyermekkel, akkor vállaljon gyermeket egy pár, ha mindketten akarják. Ezt igyekeztem előadni korábbi hozzászólásomban is. Rengeteg ilyen szitu van, amikor mindkét félnek hozzá kell járulni valamihez, különben az egyik (itt pont a tulaj, aki már sokat dolgozott a kerttel, míg kutya nincs is a képben) felad valamit azért, hogy a másiknak jó legyen. Ezt nem illendő elvárni tőle, szeretetre és összetartozásra hivatkozva.

Tele lesz kutyakaparásokkal, kisebb nagyobb gödrökkel és kutyaszarral az udvar.

Mondjad neki, hogy ebbe nem négy bele