Egy normális férfi hogy viselkedik akkor, ha beköltözik a nő lakásába?

Szerintem az a normális, ha fizeti a rezsi rá eső részét, beszáll a házimunkába. Ezen felül nyugodtan bepótolhat a kisebb értéknövelő beruházásba is. Jó, százezreket nyilván nem kell, mert annak nincs értelme, de ha belegondoltok, a férfi a fenti esetben megspórolja az albérlet díját, tehát ezt az összeget, vagy legalábbis egy részét nyugodtan oda lehet adni a nőnek. Ha a nő a lakásra költi, az a férfi komfortérzetét is növeli.

Például az egyik rokonom amikor odaköltözött a barátnőjéhez, le lamináltpadlózta a szobát. Azt mondta, hogy a nőnek nem volt rá pénze, ő pedig egyrészt azért csinálta meg, mert neki sem mindegy, hogy az őcska padlószőnyeg porát lélegezze be, tehát ő is jobban érezte magát a lakásban, másrészt meg ha úgy nézzük, ingyen lakott, és így nem sajnálta, hogy a padló esetleg ott marad a lakásban, és növeli az értékét.

És egy egymást szerető pár esetében hogy tudunk olyasmiről beszélni, hogy "csak a rezsit fizetem magam után, mert ez a te lakásod, semmi közöm hozzá" vagy "ha szakítunk nehogy már itt maradjon"

És, igen, így van, ha a férfi felmondja az albérletet, akkor utána az az x összeg a zsebében marad, a nő biztosítja neki a kényelmet, akkor is így van, ha szeretik egymást, és mindegy, hogy minek nevezzük. És nem közös kasszáról beszélek, mert az más téma.

Ha szeretik is egymást, akkor is együtt használják a lakást, és együtt lakják le, vagy amortizálják le, tehát szerintem illene a állag megtartáshoz, kisebb felújításokhoz hozzá járulni a másik félnek is.

Pl. ha a nő vesz magának egy új mosógépet a lakásba, a férfi nem száll bele, mert nehogy már, ő csak a rezsit fizeti... szóval ugyanúgy használni fogja, nem hiszem, hogy ő azután kézzel fog mosni. Vagy ha új wc-tartály kell, ugyanúgy használja ő is. És sorolhatnám.

utolsó: bezzeg ha fordítva történik, és a férfi kéri, hogy a nő szálljon be az ott lakás költségeibe, akkor micsoda zsugori, hova lett a férfiakból a nagyvonalúság, dehát a közös költséget akkor is kell fizetnie, ha egyedül lakik benne...

érdekes gondolkodás no.

nézd, az hogy korábban írtam az érték növelő, nagy beruházásokba nem szálltam be. de például az ablak csere után fél évvel (több év együttélés után) kirakta a szűröm. gondolom úgy lett volna igazságos, ha beszállok, és a fél milliós részt a végén nagyvonalúan otthagyom.

szerintem nem számít, hogy nő vagy e vagy férfi.

mindkét nemnél ugyanaz lenne a korrekt.

értelem szerűen mikor fel kellett rakni a karnist, akkor a fél tucat tipliért és csavarért nem kértem pénzt, és meg is csináltam, ahogy korábban is írtam a kis munkákat az ember megcsinálja, de ha egy felújításba is be kell szállni, akkor hol a határ?

500 ezer? 1 millió? Egy tető lazán lehet 3-4 millió is, egy szigetelés dettó.

Elvileg normális kapcsolatban demokrácia van, úgyhogy az elején tisztáznám ezt a ...ha férfi költözik/ ... ha nő költözik kérdést. Teljesen minden, ki költözik kihez, mert ugyanazok a dolgok vonatkoznak egyikre is, másikra is.

A költöző félnek abból érdemes kiindulnia, hogy albérletbe megy. Hiszen nem lehet tudni, hogy lesz-e szétköltözés egyszer. Azonnal le kell fektetni a szabályokat (lehetőleg írásban is!), mert sajnos a legnagyobb szerelem ellenére sem lehet tudni, hová fajul egy kapcsolat. 5 év élettársi viszony esetén az élettárs ugyanúgy jogosult a cuccok felére! Csak szólok. És ha pl. hűtlenség miatt ér véget a kapcsolat, senki sem lesz rest hogy úgy mondjam "kiganézni" a másik alól, legyen bármilyen becsületes alapjáraton. A düh és a bosszú csúnya dolgokra képes.

Azt mindenképpen fel kell ajánlani a lakás tulajdonosának, hogy egy bizonyos havi összeggel hozzájárul a költöző fél a lakhatáshoz. Ezt általában vissza szokták utasítani, de meg kell várni, mit lépnek rá és a végén írásba foglalni, hogy x y nem fogad el lakbért. Akármilyen hülyén is hangzik, ezt muszáj megtenni. Minden mással kapcsolatban innentől ugyanazok a szabályok élnek, mint egy albérletben: fizetni a rezsi felét, a digi számla felét, végezni a házimunka rád eső részét, vigyázni a lakásra és a bútorokra, fizetni a bevásárlás felét.

Minden felújítás és karbantartás jogilag a lakástulajdonost terheli abban az esetben, ha bizonyíthatóan nem Te tetted tönkre az adott dolgot. Ez a "közösen laktuk le" hozzáállás azért nem állja meg a helyét, mert Te egyrészt nem tudhatod milyen állapotban van a lakás mikor beköltözöl, és lehet, hogy már a 3. napon cserélni kell a wc-tartályt, mert éppen akkor mihálylik meg. Másrészt egy albérletben a bérleti díjjal ezeknek a dolgoknak a karbantartásához is hozzájárulsz. Ha ezt a bérleti díjat ő visszautasítja, később nem róhatja fel Neked, hogy mibe illett volna beszállnod. Természetesen lehetsz nagyvonalú, és kisegítheted, vagy eldöntheted, hogy megleped-e azzal, hogy vásárolj egy új wc tartályt saját költségeden. Ezt viszont később Te nem vághatod az Ő fejéhez. Ideális esetben tehát ezek a dolgok így működnek, és ha a két fél intelligens, akkor ebből nem is lesz probléma.

Bútorvásárlás: ugyanaz, mint a laminált padló. A költöző félnek is kényelmesebb persze, de ha idő előtt menni kell, a bútor bizony marad, ha csak nem az ő nevére lett írva a számla.

Mindezen dolgokat nem hidegen, ridegen kell kezelni, és nem kell lépten-nyomon kijelenteni, hogy "enyém- tied". Lehet közös kasszán élni 50-50%-os vagy megegyezéses alapon. Csupán azt mondom, hogy két értelmes felnőtt ember a mai világban gondol a holnapra, magára, a saját jövőjére és boldogulására- és mindemellett igyekszik megbecsülni és megtartani a társát.