A parom nem egyszer mond nekem duheben olyat, hogy szetrugna a fejem, legszivesebben megolne stb. Ez normalis?

Egyszer tolna nekem ilyet valaki, nem hatna meg, még ha az utcán is kell laknia, én kiraknám. Hidd el, végignéztem, ahogy anyám senyved egy ilyen mellett, nem kérnék belőle. Érzelmileg zsarolni fog, gondolom, már most is csinálja, de NE sajnáld meg. Mert már megsajnáltad gondolom elégszer.

Semmiképp se adj arra, hogy ha hirtelen újra normális lesz, és elkezdi adni, hogy megváltozik, meg szeret, meg megbánta. Sose fog megváltozni. Ez az én véleményem, lehet, hogy szívtelen vagyok.

Mindenképp avasd be az ismerőseid, hogy vigyázzanak rád, és érjétek el, hogy menjen el. Ki tudja, meddig fokozódik a dühe?

Nekem is volt egy ilyen exem. Szerencsére nekem van két bátyám is.

Úgy kezdtem, hogy elköltöztem másfél hónapra a nagymamámhoz, neki meg megmondtam, hogy mire visszajövök, tűnjön el. Előtte már ő is előadta ezt a nincshovamennem dumát.

Utánam jött. Könyörgött. Ajándékot hozott. De hajthatatlan voltam.

Persze nem ment el a másfél hónap végére sem. Na akkor szoltam a bátyáimnak. Amikor nem volt otthon, összepakoltuk a cuccait, és kiraktuk a kapu elé. Hazajött, balhezni akart, bátyám ment ki beszélni vele. Ezutan elment.

Érdekes módon már aznap este is volt hol aludnia. Mocsoknak éreztem magam, de nem volt más mód. Utána olyan volt, mintha egy mázsa terhet vettek volna le rólam. Az ilyen beteg emberek szép lassan a te energiádat is elszívják, ha hagyod. Ne hagyd! Sok szerencsét es kitartást neked!