Szerintetek hosszútávon mi az előnyös? Ha a két fél hasonlít egymáshoz, vagy ha inkább különböznek?

Nyilván a hasonlóság.

Most nem olyanokra gondolok, hogy mi a kedvenc színe vagy üdítője, de harmonikus közös élethez elég sok közös vonás kell.

Hasonló a hasonlót vonzza. és Az ellentétek vonzzák egymást.

Az első a társas kapcsolatokra vonatkozik, a másik minden másra. Például a munkahely, ha heterogén emberekből áll, az előnyösebb.

A barátságnak 2 lába van.

1, A közös értékrend és a közös érdeklődési kör. Keresztény, európai, magyar; Közös beszédtémák

2, A közös cél.

Egy kapcsolat olyan mint egy asztal, aminek négy lába van.

Három lábbal még elvan, de kettővel már nem használható.

1. Közös értékrend és közös érdeklődési cél. Keresztény, európai, magyar; Közös beszédtémák

2. Anyagi háttér

3. Közös cél

4. Jó testi kapcsolat

Február elején előjött egy előző életbeli élményem.

A lényege az volt, hogy megtudtam, hogy van egy lélekpárom. Addig nevetségesnek tartottam, hogy ilyesmi létezne.

Az illető a jelen életben az egyik rokonom.

Mindenesetre így megértettem néhány dolog okát vele kapcsolatban.

Amikor megtudtam, hogy megszületett, nagy örömöt éreztem, de nem találtam rá magyarázatot. Meghallottam a nevét egy hónappal később, ugyanazt az örömöt éreztem. Amikor először érinthettem három hónapos babaként, akkor voltam 11 éves, mennyei boldogságot éreztem. Megintcsak nem értettem az okát.

Igaz ugyan, hogy határtalan melegséget árasztott a közelében, egy szeretet bomba volt. De akkor nem voltam olyan állapotban lelkileg, hogy ezt értékeljem, nem értettem az örömömet a baba iránt. A 11. évem volt életem legrosszabb időszaka, majdnem úgy zártam le, hogy elmegyek ebből a világból.

Ez a nőrokonom olyan mint én. Félig ösztönlény és impulzív, félig észvezértelt, magas intelligenciával. Lágy, szelíd, gyengéd, simogató természete van, árad belőle a jóság, egyszersmind szégyenlős, zárkózott, és elutasító az idegenek felé. A tekintete is olyan mint az enyém, az érzései, a gondolkodása szintén. Gyerekkoromban mondtam az anyukájának néhányszor, hogy ez a lány olyan mintha a tükörképem elevenedett volna meg, női formában.

Nyolc éves korom óta a 16 év feletti lányokat kívántam, az az alattiakat soha. Inkább a 20 év felettiek vonzottak. Egy kivétellel. Ezt a lányt amikor 13 éves volt,és megláttam, nagyon heves vágy fogott el többször, villanásnyi időre. Vékony volt, és aranyos, de ezen kívül semmi nem indokolta ezt az érzést. 18 éves korában éreztem ezt újra, a ballagásán. Olyan elemi erejű nemi vágyat éreztem, amilyent se előtte, se utána soha. Biztos vagyok benne, hogy mindenki látta rajtam. Többet nem mertem vele találkozni, egészen most február végéig.

Most nem voltak vele problémáim. Illetve erős szerelemszerűséget éreztem iránta ( a nőrokonom iránt!) két héttel később, három napon át. Nem kémiai szerelem, ez más. Ahhoz hasonlít mint amikor az ember nemi vágy nélkül, óvodásként, a végtelen időn át, nagyon szeret egy másik óvodást.

Elutasított egész életében, olyan gyorsan eliszkolt előlem mindig, hogy még csak megérinteni vagy szólni sem tudtam hozzá. Amíg ott voltam náluk, csukva volt a szobájának ajtaja. Csak akkor jött ki inni, vagy WC-re, ha nem voltam a konyhában, vagy kint voltam az udvaron. Enni sem volt hajlandó velem soha, bevitték neki a szobába. Pedig semmit nem követtem el ellene, nem is volt rá alkalmam. Dehogy, annyira nagy szeretet éreztem iránta, hogy mindig örömöt éreztem, ha láttam, vagy hallottam a hangját. A szégyenlősségét a külseje nem indokolta.Olyan a kinézete mint a természete.Jó alakú, helyes és bájos, és törékeny alkatú.

Február 21-én nekiálltam meditálni, és az első néhány alkalom után előjöttek emlékképek az előző életemből. Akkor még pszichopata emberként nagyon súlyos cselekedet követtem el ellene. Nem tudják elképzelni, mert még annál is súlyosabbat. A tudatalattija tudja, ezért utasít el, minden logikus magyarázat nélkül. Ellenszenves voltam és vagyok a számára. Nem tudja miért, mert nem mondtam el. Az a cselekedet fordított meg, és a társadalomtól kapott nagyon súlyos büntetés.

Már nem vagyok pszichopata, de őrzök még néhány akkori jellemvonást. Nagyon heves türelmetlenséget érzek, ha valamilyen eszköz nem úgy működik, ahogyan az természetesen elvárható. Amióta az akkori emlékeimet ismerem, folyamatosan csiszolom magam.Egészen jól haladok.

A nőrokonommal kapcsolatban van egy nagyon komoly életfeladatom, pont az ellene elkövetett bűncselekmény okán. Nem írom le mit követtem el, mert nem szeretném, ha innen ismerné meg.

A lélekpárok, ha sok életet élnek együtt, egymáshoz csiszolódnak, pont úgy mint két gyémánt. Mindegyikünk lekoptatja azt a másikról ami neki ellenszenves, és kimunkáljuk egymásban azt a tulajdonságot amire nekünk szükségünk van. A kinézetünk is olyan, mintha a másik számára készültünk volna. Illetve nálam részben, mert nekem vannak testi torzulásaim.

A rokonom ezekről a dolgokról nem tud semmit, se lélekvándorlás, se Isten, semmi. Csak az van amit a szemével lát.

Nekem kutyám is született már vissza 26 éves koromban, és egy fülműtét során kikerültem a testemből, 4 évesen.

A tejallergiám ( laktózintolerancia) és a gluténérzékenységem miatt 2016 októberében átálltam a nyers, növényi étkezésre. Az első év után megnőtt az intuitív képességem. Ezért van az, hogy néhány meditáció után már jöttek elő emlékképek.