Szerintetek egyetem mellet közös albérlet megoldható?

Ha anyagilag meg tudjátok oldani akkor hajrá, nem kell ezt túldramatizálni. Ez az élet rendje, akik együtt vannak előbb utóbb összeköltöznek.

Pár dolgot vegyetek figyelembe:

-anyagiak

-vagytok-e már annyi ideje együtt, hogy egy ilyen komoly lépésre alkalmas a kapcsolatotok

-együtt tervezitek-e a jövőt stb.

Kollégiumban lakom egy szobában a párommal. Ez persze kicsit más, mint egy saját albérlet, de nagyon jó döntés volt összeköltözni. Egyetlen problémát okozott ez a helyzet nekünk, sokkal jobban oda kell figyelnünk tudatosan az együtt töltött minőségi időre, mivel miközben nagyon sokat ülünk egymás mellett, amikor pl. tanulunk, nem volt kezdetben alapvető, hogy emellett elmegyünk sétálni, csak egymásra figyelünk, töltünk időt igazán kettesben a gép, tanulnivaló nélkül is.

Több ismerősöm is összeköltözött ilyesmi korban a párjával, van aki albérletbe, van, aki szintén koliba. Igazán negatívumot nem tudnék mondani egyikük esetéből sem, talán még egy-két párt tudok, ahol szintén ez az együtt töltött, de mégsem minőségi idő okozott problémát, de mind kolisok (ilyenkor azért napközben is többet vagyunk ott, plusz pici a tér, és pl. nem is tudunk leülni egymással szembe, csak egymás mellé, a gép elé); illetve még a házimunka megosztása, mert valahogy a fiúknak nem mindig alapvető (amit szerintem nem kellene eltűrni, mert kell tanítani ezeket a dolgokat annak is, akinek eddig nem sikerült elsajátítania).

Albérletnél nyilván számít az is, hogy miből fogjátok fenntartani, mennyire biztos az a jövedelem. Ha ez adott, akkor szerintem mindenképpen jó ötlet.

Mi simán megoldottuk. Mondjuk amikor összeköltöztünk én már csak szakdogát írtam meg gyakorlatot csináltam. Párom viszont akkor kezdte a második szakját levelezőn. Nálunk semmilyen probléma nem volt belőle, nem volt ilyen anyuci pici fia akinek fogalma nem volt a háztartásról. Azért ha nem akarsz cselédként élni akkor nézz jól utána, hogy hogyan áll hozzá ezekhez a dolgokhoz.

Amiatt volt neki néha rossz érzése, hogy mivel ő fizette a tandíjat én lényegesen többet raktam a közösbe, volt olyan hónap amikor én tartottam el. De ez meg előfordul egy kapcsolatban.

Amúgy sokkal jobb volt így. Egyrészt messze laktunk addig egymástól, másrészt mindketten inkább mennénk a híd alá, mint hogy a szüleinkkel kelljen egy levegőt szívni.

Ha kivolt a tököm a tanulással ott volt, ha stresszes volt a meló ott volt, ha nem volt időm főzni akkor is volt kaja mert akkor csinált ő stb. Sokkal motiváltabb voltam úgy a sulival kapcsolatban is, hogy hozzá mentem haza minden nap.