Mikor fog egyáltalán eljegyezni?

Jó a kapcsolat? Igen az? Igen jól érzed magad? mindenben melletted áll, szeret téged fontosak vagytok egymásnak , minden tökéletes?

Ha igen...akkor ne b**azd el ezzel.

Igazából én úgy érzem, hogy 7 év alatt eldönthette már, mit szeretne. Kerek-perec rá kell kérdezni. Az, hogy zaklatják a többiek, nem a te hibád, nehogy már az ő frusztráltsága késleltesse a te életed. Meg most nem azért, de ha valóban meg akarna kérni, akkor nem fortyanna fel, hogy mások ezzel "piszkálják", eleve nem is érezné piszkálásnak a kérdést. Az, hogy így reagál rá, szerintem már önmagában sokatmondó, hogy ő amúgy nem akar elvenni, de ezt azért jó lenne vele is megbeszélni.

És igen, ha a babaprojektre 1-2 év múlva szeretnél rátérni, akkor most kb az lenne a várható, hogy akkor megbeszélitek az esküvő részleteit, lánykérés nélkül. Nem olyan romantikus, de esküvőnek esküvő, én megértelek amúgy, engem is zavart volna, ha 30 évesen gyerekekkel a nyakamban még mindig csak a "barátnője" vagyok a páromnak. De én nem is vártam 7 évig, én nagyjából 1,5 év után kérdezgettem, hogy vajon ugyanazok-e még a céljaink, nem gondolta-e meg magát, amit persze itt mindig lepontoznak a sárgaföldig, mert milyen már, hogy "kikövetelt" gyűrű, de én 3 év járás után férjhez is mentem, és nem itt kellett a gyakorin kérdezgetnem, hogy akkor most mi a helyzet. Neked is ezt tudom tanácsolni, felesleges a sült galambra várni, a te életedről is szó van, nehogy már ne legyen rá semmilyen hatásod. Ha meg végül kiderül, hogy nem akar esküvőt, netalán gyereket, akkor meg jobb most megbeszélni, még mielőtt még több évet elpazarolnál rá.

Többen itt azt írták, hogy ezzel elronthatsz egy jó kapcsolatot. Én azért felteszem a kérdést, hogy biztos jó-e ez a kapcsolat, ahol a másik felkapja a vizet, mikor ez a téma szóba kerül és az a válasz, hogy ha "majd nem piszkálják ezzel". Nem mondja meg őszintén, hogy mit szeretne és ki tudja hány hónapja vagy akár éve nem képes erre egyenes választ adni.

Nem az a baj, hogyha bizonytalan, hanem hogy nem őszinte. Az is a háttérben húzódhat, hogy igazából 4 éve már kvázi férj-feleségként éltek, neki ez a szituáció teljesen kényelmes, elköteleződés nincs, bármikor kiléphet, a gyerek meg annyira nem is fontos.

Utolsóval értek egyet. Egy házasság közös döntés kell, hogy legyen, nem pedig "ha majd nem piszkálsz ezzel". Mi is beszéltünk erről a kapcsolat elején a férjemmel, 2 év után, mikor pedig előjött a gyerek téma, újra rátértünk, hogy mindkettőnknek fontos a házasság. Megbeszéltük, hogy akkor elkezdjük szervezni az esküvőt. Rá pár hétre megkért gyűrűvel, meglepetés volt, de tudta a szándékaim, szerintem az eljegyzés egy hagyomány, gesztus. Semmiképp nem úgy képzelem el, hogy egy pár x évig járogat, aztán majd a pasi eldönti, hogy mi lesz. Jelen helyzetben a férfi döntött, és elodázza az egész házasság témát, valószínű nem akarja.

Exemmel 5 évig voltam együtt, ő többször hangoztatta, hogy majd ilyen-olyan esküvőnk lesz, de mégis elodázta, ha szóba jött. Nem emiatt mentünk szét, voltak egyéb problémák is (amik miatt hála égnek, hogy nem mentem hozzá), férjemmel 2 év után házasodtunk össze...