Nőként miért vágsz bele?

Én nagyon sokáig nem éreztem úgy, hogy tudnék valakivel együtt élni, vagy tudnék egy gyereket életben tartani. Aztán megismertem a páromat és úgy tűnik így 30 éves koromra megérettem a feladatra, hiszen mostmár mindennél jobban vágyom mindkettőre.

Miért gondolom, hogy együtt marad velem? Miből gondolja ő, hogy együtt maradok vele? :) Van önbizalmam. Rengeteget beszélgetünk, ismerjük egymást, kölcsönösen megadjuk egymásnak az érzelmi biztonságot. Ha valami nem oké, hiányzik, beszélünk róla és teszünk ellene. Én azt gondolom, hogyha mindezek ellenére kiderül, hogy nem tudjuk tovább folytatni a közös életünket sincs semmi baj. Felállunk, megrázzuk magunkat és megyünk tovább. Ő jobbra, én balra. Nyilván nem ez a cél, de az igen, hogy kulturált emberek módjára mindig, mindenkor tudjunk szeretettel fordulni egymás felé, hiszen a legszebb ajándékot adtuk egymásnak. Az életünk egy darabját és közös gyermekeket. Szerintem valahol ez is önbizalom kérdése. Nem szeretném megélni, de tudom, hogyha hátat fordít is úgy tenné, hogy nekem és a gyerekeknek a lehető legkényelmesebb legyen, én pedig emelt fővel fogom tudni tovább folytatni az életem, nélküle. Illetve vele, csak távolabbról.