Miért érzem rosszul magam, hogy eljegyezte a barátnőjét?

Én nem személyeskedtem, hanem válaszoltam a kérdésedre. Legközelebb írd oda, hogy csak olyan válaszokat vársz amik simogatják a kis lelkedet, és akkor hazudok én is valamit neked, hogy jól érezd magad.

"mióta szakítottunk, évek óta nem beszeltunk"

Erről beszélek én is. Ezért nem értem, hogy miért foglalkozol vele.

Hogy nem lehet érteni ezt az alapvető pszichológiát?

Nem konkrétan az exével foglalkozik, hanem zavarja valami, amit ő idézett elő. Tök mindegy, hogy évek óta nem beszéltek, az emléke megmaradt.

Annyira egyértelmű hogy mi a kérdező baja és teljesen jogos is, aki nem érti ezt szerintem azzal van baj.

Én is éreztem hasonlóan, csak nálam az ex esküvői fotói jöttek szembe. Valaki más osztotta meg, mert exem nem facebookozik, nem is tudtam, hogy van-e nője.

Szintén "gyógy" kapcsolat voltam, én viszont nagyon szerettem. Ő szakított. Igazából ezt azóta nem bánom és amúgy nem jönnék vele össze újból. Csak valahol rossz volt látni, pláne úgy, hogy nekem egyik kapcsolatom sem volt olyan, hogy akár csak eljegyzésig eljutottunk volna. Úgy néz ki, nem vagyok "feleségnek való", nincs bennem az a plusz, mert a mostani kapcsolatom is már 6 éve tart...

Nem akarlak megbántani, de szerintem valamilyen szinten becsapod magad, ha nem ismered be, ( magadnak legalább) hogy bizonyos mértékben a lelked mélyén még érzel az exed iránt valamit, és ezért zavar az ő boldogsága.

Nekem volt olyan exem ( exvőlegény) akivel 1 évig voltam, 19-20 éves korom közt), elég csúnyán elbánt velem, megcsalt, megütött, szakítottam.

Aztán 4 évre rá összejöttem a már férjemmel, (mi 1,5 év után házasodtunk össze) ,és néhány évvel ez után az exem megtalált fbn, hogy ő mennyire magányos és menjek vissza hozzá, nagyon szeret, megvárja míg elválok stb. Meg hogy 3 csaja volt, de mind otthagyta ( amit nem csodálok)

Nyilván visszautasítottam, ( szingliként is ezt tettem volna), és tiltottam is mert kb zaklatott egy ideig és nem hagyta abba.

Mit éreztem mikor megkeresett? Az ég világon semmit. Miért? Mert egyáltalán nem érdekel már, hogy mi van vele, hogy él e, hal e, teljesen hidegen hagy.

Ha éreznék valamit iránta, biztos hogy egyfajta elégtételt éreznék, hogy sokkal szarabb az élete mint az enyém, de semmit nem éreztem.

Veled az van, hogy az exed még számít neked, ezért esik rosszul, hogy ő házasodni készül, a te kapcsolatod pedig nem tart ott.

15 évet vett el az életemből az akiről egykor azt hittem ő a nagy ő.

Szerettem és azt hittem is.

15 éves voltam mikor megismerkedtünk. Türelmes voltam teltek az évek de 20-21 évesen már szerettem volna legalább egy eljegyzést... Amikor felhoztam a házasságot azt mondta az csak egy papír... Nekem nem jár. Hatalmas veszekedés lett belőle.

Szépen lassan beletörődtem hogy nekem ez tényleg nem jár sose vesz majd el... De legalább szeret. Ezzel nyugtattam magam.

Aztán az egyik évfordulónkon lebukott hogy van másik nő. Évek óta tartó kapcsolat.

Kértem válasszon vagy ő vagy én. Ez után még sokáig húztuk de aztán nekem is betelt a poharam... Elküldtem.

Tudom hogy a másikkal boldog azóta is megvan mindenük ház kutya macska stb... Tudomásomra jutott hogy elvette most nyáron.

4 éve már hogy vége. 3 éve boldog párkapcsolatban élek. De amikor megtudtam hogy őt elvette úgy éreztem magam mint akit leforráztak. Őt miért engem miért nem tudott? mostmár nem csak egy papír?

Én nem érdemlem meg hogy feleség legyek?

Úgy éreztem egy kimondatlan verseny volt ez és én most vesztettem.

Aztán eszembe jutott ki a "főnyeremény" és inkább a nőt sajnálom hogy ilyen férje lett.