Nem hibás döntés volt az eljegyzés ha azután szakít egy pár?

Azért, mert ez egy komolyabb lépés. A következő a házasság, és akkor azt is minek, ha elválni is lehet. A gyereket is kár megcsinálni, mert ha ráunsz, úgy is otthagyod.

Mondjuk tény és való, hogy ma már az eljegyzés többnyire csak annyit jelent, hogy nesze, de most öt évig ku.ssolj.

Kicsit régimódi dolognak tűnik. Korábban tényleg voltak fokozatok, együttjárás, eljegyzés, házasság, gyerek. Akkoriban házasság előtt nem éltek együtt, gyerek meg pláne nem volt. Ma már természetes, hogy összeköltöznek, gyerek is van. Szerintem ilyenkor az eljegyzés már csaknem nevetséges. Elnézést a kifejezésért.

N

Az azt jelenti, hogy az egyik többet akart mint ami valójában volt, komolyabbnak gondolta. Ő a jövőbe tervezett, a másik a "majd valami lesz" és a "most jó ő is" szintjén volt.

Amikor szembesül azzal, hogy beszorulhat ebbe a kapcsolatba, elszakadhat a lehetőségektől, nagyobb felelősség jár vele, vagy szimplán rájön hogy szr volt az egész évekig és már rég menni kellett volna, akkor lesz belőle menekülés.

De az, viszont az eljegyzésre rengeteg variáció van, és egyáltalán nem mindig a nők kezdeményezik.

-Kamasz szerelmek, elérik a 18-20 éves kort, és nagyon meg akarják mutatni az összetartozást, holott még iskolába járnak, 1 percet nem éltek együtt, keresetük sincs, nemhogy egzisztenciájuk. Az esetek 90%-ában nem lesz házasság a vége.

-Van, ahol az elköteleződés szándéka nincs meg, de azt hiszik, hogy ez garanciát jelent bármire is. És ezt kikényszerítik a másikból. És itt jön 2-es felvetése, hogy sokan simán bevállalnak közös gyereket, lakást és ettől nem félnek, de a házasságtól, mint a tűztől, ezekből örök jegyesség lesz.

-Aki meg házasodni akar, és valódi a szándék, ott eljegyzés után elkezdik tervezni, szervezni az esküvőt

Nem jelent semmit, ahogyan a házasság sem.

A kapcsolatban következő lépés, de az egyének szintjén nem biztos.

Pl én szeretnék házasodni, nekem nagy örömet okozna egyénileg, de a páromnak meg nem, mert ő a háta közepére nem kívánja a házasság-dolgot.

Nem ezen múlik, hogy ha egy kapcsolat tönkremegy. Az se, ha működik. Egy szakítás ugyanúgy fog fájni eljegyzés nélkül is.

Azt eleve hibás gondolkodásnak tartom, mikor valaki x évig boldog volt a másikkal, de az x+1 évben tönkremegy és szakítanak, akkor egyből hibának tekinti az egész kapcsolatot. Most ez lehet, hogy hülye példa, de vegyél egy munkahelyet. Lehet, hogy x év után felmondasz, de ez nem azt jelenti, hogy el se kellett volna fogadni az állást. Elvégre rengeteg tapasztalatot szereztél, ami később jól jön.

Az eljegyzés pedig ma is ugyanaz, mint 100 éve. Egy gesztus egymás felé és a külvilág felé. Egyértelmű jelzés, hogy elköteleztétek magatok, és szándékotokban áll házasodni. A gyűrű is erre szolgál: mindenki látja, mindenkinek jelzés, hogy foglalt vagy, elkeltél. Ugyanúgy, mint házasság után, csak a másik kézen. Meg se kell kérdezni, hogy van-e valakid.

A legtöbb pár már az első hónapokban tisztázza, hogy ki mit gondol az eljegyzésről, házasságról, gyerekről. Ha ebben egyezik a vélemény, akkor az is jelzés értékű, ha nincs előrelépés. Mindenkinek egyértelmű, a környezeteteknek is, hogy nem egymással terveztek, a kapcsolatban komoly baj van. Egy sima "és ti mikor házasodtok" után kiderül. Ugyanis nem azt vágjátok rá mindketten, egyöntetűen, hogy soha, mert nem lesz. Csak megy a hümmögés, meg a majd.