Hogyan lépjek túl lelkileg azon, hogy a szüleim nem örültek az eljegyzésemnek, mert a párom nem kérte el apámtól a kezemet?

Igazabol eddig azt tudtad elmondani a szuleidrol, hogy szeretnek martirkodni, hogy nem tekintenek onallo, autonom lenynek es hogy igazabol te velemenyed nem sokat er, mert ugyis szarul latod a dolgokat.

Szerintem megfontolando lenne, ha amennyire csak lehet minimalisra szukitened a jelenletuket a kis "lipsi" vilagodban.

8-as vagyok.

Nem lehet, hogy a vőlegényeddel van a probléma? Hogy annak nem örülnek, hogy ő vele vagy? Esetleg nem fogadták el őt? Nincsenek megelégedve a választásoddal? Nyilván, rosszul esett, de előfordulhat, hogy inkább ez állhat a háttérben. A gesztus szó pedig, ha úgy gondolod, hogy az egy adott személyről szól, akkor nem ismered a szó jelentését. Az idősebb korosztály többsége maradi, értékelik ezeket pozitívan. Ők számítottak erre, de elmaradt. Valamilyen szempontból őket is csalódás érte szerintem. Nálunk is történt ilyen, mint írtam. Apukám többször megjegyezte, de a testvéremet meg nem érdekli. Felfogta és kész. Tényleg elég gyerekes dolog ezen rugózni.

"Szerintem megfontolando lenne, ha amennyire csak lehet minimalisra szukitened a jelenletuket a kis "lipsi" vilagodban."

És csak a 2. oldalon jelent meg a mindenható mantra.

Ez elég elcseszett dolog... A mi családunkban pl nem is szokás, hallottam már ilyenről, de nekem se jutna egyébként eszembe (de én nő vagyok és nem is kell :D).

Ma már szerintem ezt nem is kéne komolyan venni. Miért is van ez az apukától elkérés? Mert régen a házasság egy üzleti dolog volt apa és vőlegény között. A nő otthon lakott, nem is volt nő, szűz tinilány volt, engedélyt kellett kérni, hogy elvegye őt az apja tulajdonából, hogy az ő tulajdona lehessen. Ma már szerencsére nincs így. Azt megkérdezte, hogy összeköltözhet e veled? Gondolom nem. Akkor miért kellene engedély arra, hogy megkérjen? És mi van, ha apád nemet mond, akkor nincs esküvő és szakítanotok kell?

Lehet hogy vidéken vallásos családokban hagyomány, de maximum gesztus, amit ha pont nem csinál valaki, mert ő nem ebben nőtt fel, azt el kell fogadni, nem megsértődni, ha már egyszer felnőttek vagyunk...