Megkérték a kezem, de a környezetem elbizonytalanított. Igazuk van, vagy én ilyen embertípus lennék?

*Az az igazság, hogy neveltetésből fakadóan én hiszek abban, hogyha összeházasodok valakivel, akkor jóban rosszban ki kell mellette tartanom, ha nem megy, akkor is küzdeni kell érte bármilyen körülmények között is. Ezért is félek, mert nekem a házasság nem egy papír, amit összetépünk, ha nem működik, hanem örök életre szól.

Kell is ebben hinni, de ha józanul átgondolod: ez 2 emberen múlik. Megtehetsz bármit, ha a másik egyszerűen kiszeret belőled, vagy olyat csinál, ami miatt már te nem tudod szeretni. A "jóban-rosszban" csak addig tartható be, amíg a másik ebben partner.

És néha pont azzal tudjuk kifejezni a szeretetünket, hogy szabadon engedjük a másikat, ha velünk már nem boldog.

Ez természetesen nem rátok vonatkozik, csak megjegyeztem.

Amikor az első barátom megcsalt, és ezért "kénytelen" voltam kirúgni (a mi szokásunkban nem szokás félred*gni), nagyon rossszul éreztem magam amiatt, hogy korábban megígértem neki, hogy mindig szeretni fogom - úgy éreztem, hogy nem tartottam be az ígéretem (papír nem volt róla, ennek ellenére...). De vannak olyan esetek, amikor nem érdemes "küzdeni", és amikor az embernek be kell látnia, hogy nem megy tovább.

Természetesen ez nem hétköznapi kis dolgokra vonatkozik, mert azokat meg kell oldani.

De vannak esetek, amikor a másik fél nem akarja, hogy jóban-rosszban kitarts mellette.

Remélem, érted, mit akarok mondani.

09,47

Szerintem azért írsz ilyeneket, mert elbizonytalanítottak, különben lehet, hogy eszedbe sem jutott volna, hogy nem vagytok elég szenvedélyesek stb.

Nem szeret mindenki szenvedéllyel, és nem kell mindenkinek hevesnek lennie egy boldog kapcsolathoz.

Viszont mire is adnád fel mindezt? A környezetedért? Vagy magadért? Mert mindez tök bizonytalan, viszont a párod biztos pont.

"Nemi életet és több év után kezdtünk el élni, rajta akkor láttam, hogy kicsit "hevesebb"...:D"

De jó vele a szex? Vagy abban sincs szenvedély?(Na meg kielégülés...)

"Nem tudom ezt minek nevezik" -írod, Kérdező

Goethe így "nevezi":

"Fél lelkünk maradt, úgy összeforrunk"

"Szenvedély hiánya alatt azt értem, hogy soha nem harcoltam érte, ő sem harcolt értem, nem csináltunk hülyeségeket (mint pl a testvérem, aki tipikusan ez a se lát se hall) hanem mindig tudtam mellette reális maradni, nem szálltam el a földről. Ő ugyanez."

Ja,ha ennyi, akkor nem gáz.

A döntő kérdés úgyis az, hogy szereted-e 8szerelmes vagy -e)

Most láttam a legutóbbi kommented... najó így kicsit más a helyzet, ez tényleg fura, és elképzelhető, hogy nem vagy szerelmes, csak nem is tudod mi a szerelem,

DE(!!!) továbbra is tartom amit az előbb mondtam, hogy biztosra menni sosem lehet és az, hogy az igazi szerelmek 90%-a szenvedéllyel kezdődik, az nem jelenti, hogy máshogy nem alakulhat ki!

Hát nem tudom, szerintem ha valami jó és kielégítő, akkor tudom, hogy az jó és kielégítő akkor is, ha nem próbáltam ki 500 másik emberrel...

Ha az ember boldog, akkor azt egyszerűen TUDJA.

Lehet,hogy hülye példa :D, de nem volt másik macskám, csak aki van 12 éve - mégis tudom, hogy ő a legjobb macska a világon, és nem akarok másikat! :D (Pasiról sajnos nem tudom ezt mondani a magam esetében, voltak sikerületlen kapcsolataim - de a macskás példa szerintem jó. :D )