Megkérték a kezem, de a környezetem elbizonytalanított. Igazuk van, vagy én ilyen embertípus lennék?

"Lehet,hogy hülye példa :D, de nem volt másik macskám, csak aki van 12 éve - mégis tudom, hogy ő a legjobb macska a világon, és nem akarok másikat! :D"

Na látod, ebből is látszik, hogy nem lehet igazad, mert a világ mindkét legtökéletesebb macskája nálam lakik! :)

(persze vicceltem :))

Ebben nem igazán lehet tanácsot adni. Még Te magad sem érezheted igazán, hogy valóban egy egész életre fontos lesz-e számodra a párod. A lángoló szerelemmel induló és még utána is sokáig nagy lánggal égő szerelmekre éppúgy nincs életre szóló garancia, mint az esetedben meglévő nyugalmas, kiegyensúlyozott kapcsolatokra.,

Én középkorú vagyok, volt egy-két izgalmasan induló - bár beteljesületlen - kapcsolatom a házasságom előtt, nem is volt meg soha igazán az a nagy lángolás, de a kapcsolatok is nagyon rövid ideig tartottak, mert vagy én nem ragaszkodtam igazán a partnerhez, vagy pedig a partner hozzám. Húsz évesen férjhez mentem, szintén egy izgalmasan induló kapcsolatból, mikor már a szexig is eljutottunk. Viszont itt sem éreztem azt a bizonyos nagy lángolást, legalábbis csak nagyon rövid ideig. Már az esküvő napján kezdtem érezni egy kis bizonytalanságot a döntésemmel kapcsolatban. Hozzáteszem, hogy csak öt hónapja ismertük egymást, nem öt éve, ahogy Ti. Azért most már 30 éve vagyunk házasok, persze nem konfliktus mentesen, amelyek viszont többnyire szülői behatások miatt keletkeztek.

A lángoló, romantikus és hosszan tartó szerelem úgy érzem nekem is kimaradt az életemből, hiányoltam, sőt még most is hiányolom, de nem tudom, hogy mi lett volna, ha másképp alakul az életem. Nem biztos, hogy jobb lett volna, egyáltalán nem biztos! Így összecsiszolódva, összeszokva nevelgettük két gyerekünket, amolyan átlagos családként.

Hogy vágyakozni fogsz-e egy kapcsolat mellett más, vérpezsdítőbb érzésekre, az sem befolyásol, ha előtte már "kiélted" magad. Sőt, azt hiszem a hűség vérmérséklet függő is. Van akit a szex és az ismétlődő vérforraló kapcsolatok jobban inspirálnak, mint a hosszan tartó, nyugalmas, kiegyensúlyozott kapcsolat, ami inkább a szeretetre alapoz.

Ha elhagyod, csak mert mások szerinte nem élted ki magad, akkor lehet, hogy rájössz, hogy van jobb, de általában pont fordítva szokott lenni: rájössz, hogy mekkora bolond voltál, hogy másokra hallgattál.

Amúgy úgy érzem a kommentjeidből, hogy nincs itt baj, kivéve a környezeted.

Mi rosszat írtam?? (KOmolyan!)

30N tegnap 10.10

szerintem te megtalaltad a lelkitarsad...szerintem az nem jo ha nem vagy biztos magadban,inkabb nem ertem mert vagy az,mert a leirtak alapjan ti nagyon illetek..ez szerelem..foleg lelki alapu,nem csak testi..a szerelem legrosszabb esetben csak szeretette valtozik,de a testi vonzalom elmulta utan megjelenik az undor..

viszont ha nem veszekedtek,nincs koztetek feltekenyseg,az jo mert az bizalomra es tiszteletre enged kovetkeztetni..

ezt te tudod a legjobban..ha szerelmes vagy bele,azt erzed,az tobbfele..:)raadasul ha kisbabatok lesz,az csak meg kozelebb hoz,semmikepp nem taszit el(amennyiben csaladcentrikusak vagytok)..

es ha majd a babat fel kell nevelni,tobbre mesz egy szereto ferjel,akibe bizol,megert es nem veszekszik veled,mint valakivel akivel jo az agyban,de nem megbizhato,kotekedo tipus es ha nem is adsz okot,o feltekeny...en hiszem hogy tiosszeilletek..:)