8 év után nem akar még elvenni?

Nyolcadik éve vagyunk együtt a párommal. 3 éve együtt élünk, nem dúskálunk a pénzben, de nem is vagyunk szegények. Amire akartunk mindig futotta, csak ilyenkor télen húztuk mindig össze a nadrágszíjat a gázszámlák miatt. Most van egy 5 hónapos kisbabánk, mondhatni a babát sem igazán akarta eleinte. Mindig húzta-halasztotta volna a dolgot, mindig kitalált valamit, hogy miért nem. (Előbb éljünk együtt, legyen házunk, dolgozzunk mind a ketten) Ezek teljesen reális dolgok, egyet is értettem vele ezekben, viszont miután ezek a feltételek teljesültek mindig kitalált valami újabb okot. Végül egy veszekedés után beleegyezett a babaprojektbe. Lelkiismeret furdalásom is volt emiatt, mert így meg olyan volt, mintha rákényszerítettem volna a babát. Amióta viszont megvan a pici imádja őt, és elmondása szerint nem is emlékszik arra, hogy így egyezett volna bele a dologba.

Én úgy érzem, hogy ennyi idő után, főleg egy gyerekkel már "illő" volna megkérnie a kezemet. Én legalább is nagyon szeretném. Nem is kell egyből elvennie, de legalább a gyűrű legyen az ujjamon és akkor nekiállhatnánk az esküvőre gyűjtögetni. Azt mondja, hogy szeretne elvenni de... és megint jönnek a kifogások. A vége az lett, hogy mások is élnek boldogan úgy, hogy nincsenek összeházasodva. Ez nekem nagyon rosszul esett. Nagyon szeretem őt és tudom, hogy ő is engem. Soha nem néztünk más felé és mondhatni boldogok vagyunk. Viszont ez nekem nagyon fáj, hogy soha nem lehetek menyasszony. Nem tudom mitévő legyek. Nem akarom rákényszeríteni magamat, de ezt nem igazán tudom feldolgozni. Sztem minden lány, nő álma, hogy egyszer menyasszony lehessen. Mondtam is neki, hogy akkor ezt talán az elején kellett volna tisztáznunk, mert akkor talán én is máshogy álltam volna a dolgokhoz és nem hitegetni engem.

Csak én fújom fel ennyire a dolgot? Mást is bántana? Ti mit tennétek a helyemben?